Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Gusarova, Tatâna Pavlovna: A „telhetetlen” Ebeczky. Egy 17. századi kamarai hivatalnok karrierjének története / 73–97. o.

Közlemények Pálffy Pál, a Magyar Kamara elnöke a bécsi Udvari Kamarához címzett 1636. évi jelentésében.

1 Ezzel pont került Ebeczky Imre magyar nemes, királyi hivatalnok hosszú és sikeres karrierjének végére. Ez a dokumentum akkor került a kezembe, amikor a magyar hivatalnoki kar történetére vonatkozó iratokat kutattam a budapesti és bécsi levéltárakban. A több tucat egyhangú, sablonos jelentés, kérvény, hivatali előterjesztés között Pálffy gróf jelentése rögtön felhívta magára a figyelmet szokatlan tartalma, éles hangneme és kategorikus következtetései miatt. A jelentés a Magyar Kamara személyzeti problémáiba avat be bennünket, ahol óriási volt a hiány képzett szakemberekből a különböző posztokon. Pálffy kifejtette a nézeteit a tisztviselők kiválasztásáról, egyes kinevezéseket sürgetett, illetve néhány jelöltet javasolt az üres helyekre. Ebeczky Imre nem volt köztük, annak ellenére, hogy — Pálffy észrevétele szerint — a bécsi vezetés számolt vele mint a Magyar Kamara tanácsosával, és tanácsosként is emlegette a dokumentumaiban. A kamara elnöke ugyanakkor kitartóan kérte bécsi kollégáit, hogy ne említsék Ebeczky nevét tanácsosi minőségében addig, amíg meg nem vizsgálják a Magyar Kamara személyi ügyeit.

2 Ebeczky „esete" különösen kíváncsivá tett, figyelembe véve, hogy a Magyar Kamara levéltárában az egyes hivatalnokokra vonatkozó szolgálati adatok rendszerint néhány szabványjellegű iratra korlátozódnak: a hivatali felvételi kérelmekkel kapcsolatos, Bécsből megfogalmazódó igényekre, a Magyar Kamara előterjesztéseire vagy a hivatali állás betöltésére vonatkozó királyi utasításokra stb. Az „Ebeczky-ügy" azonban nem csak erre az irategyüttesre korlátozódik: a Magyar Országos Levéltárban valóságos „aranybányára" leltem. A Magyar Kamara archívumában körülbelül 80 olyan dokumentum található, amelyek valamilyen módon érintik Ebeczky Imre hosszú és viharos hivatali pályafutását, az első irattól, 1607. évi hivatali felvételi kérelmétől kezdve, „ügyének" egészen 1644-ig tartó utórezgéseiig bezárólag.

3 Ezen dokumentumok közül még egyet sem publikáltak, noha a kutatók előtt ismert volt ennek a hivatalnoknak a neve.

4 A dokumentumok bősége kivételesen lehetővé teszi azt, hogy közelebbről megvizsgáljuk ennek a köznemesnek az „ügyét", hiszen segítségükkel több mint negyed évszázadon keresztül, a kezdetektől egészen a végéig követni tudjuk egy hivatalnok karrierjét annak összes fordulatával együtt. Ebeczky Imre egy szám1 MOL E 15. 1636. 145. cs. fol. 354v. "Quod attinet ad Ebeczky quem conditionaliter, ob rectificationem Rationum suarum ab Officio suspensum praetendentes, cupiunt edoceri, an sít reindiuctus. Hic non possumus non mirari, quod praetacíi Ebeczky vei mentwnem in médium facianí: illum enim nos immeritum et índirectu viam promotionis ingressum, nunquam pro indubitato, reali et actuali Consiliario agnovimus, ita et deinceps non tantum ob intricatum Rationum suarum statum agnoscere non possumus, de quo étiem modo non est extricatus, sed principalissime ob eiusdcm qualitates, non dignum, neque conformem Consiliariatus officio, quas dudm antea, dum munere debiunt cedere." 2 MOL E 15. 1636. 145. cs. fol. 354v. "Cuperamus, ut Domines Vestrae Prudentes Generosae et Magnificae dum supplementum Consiliariorum urgemus, mentionem personae Ebeczky penitus exduderent." 1 Különböző szekciókban szétszórtan találhatók meg: MOL E 21; MOL E 15; MOL E 41. * L.: FALLENBÜCHL, 2002. 84.; FALLENBÜCHL, 1968/b. 252., 259-261. 74