Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Gerics József–Ladányi Erzsébet: Bartolus de Saxoferrato 14. századi jogtudományi tevékenysége. kutatásainak jelentősége korunkban / 63–71. o.

Közlemények A jogi szótár Coingnál vázolt fejlődéstörténete ezek szerint a 14. század végére vezet olyan időpontként, mint amelyben Bartolus befolyása német földön idézetekben megmutatkozott. Hasonló eredményekre vezet a jogi szakvélemények (Gutachtenliteratur) tekintetbe vétele, főként a kölni jogászok szakvélemény-sorozatának szemügyre vétele, amelyet Kohier tett közzé. Egészében 16 szakvéleményről van szó, ezek 1352 és 1456 között keletkeztek. A 15. század első feléből való véleményekben Bartolust mint szaktekintélyt gyakran idézték, a 14. századiak még nem. Muther 1398. évi kölni szakvéleményt említ, amely Bartolust idézi. Kezdet gyanánt nagyjában 1400 körüli időre jutunk. Ezzel nagyjában összhangban van egy 1419. évi szakvélemény. Ezt a Hansa-városok dolgoztatták ki a Reichshofgerichttől való elszakadásuk megalapozására. Az érvelés Bartolusra hivatkozik. Ez a legkorábbi, biztosan évhez köthető Bartolusra hivatkozás a német jogi gyakorlatban.

12 A recepció korának német jogászai — állapítja meg Coing — az egyik legsúlyosabb problémaként találták szemben magukat a középkori német joggal való foglalkozás során.

13 Ez a német jog számos — részben feljegyzett, részben fel nem jegyzett — jogszokás és a helyi törvény elemzésére késztette a hozzá értőket. Ugyanez a feladat évszázadokkal korábban kétségtelenül a jogászokat is „készen" várta. Calasso bizonyítása szerint a kommentátorok nagy teljesítménye volt az élet valóságának megfelelő elhatárolást találni a római jog és az adott kor fennálló joga közt. A kommentátorok közül különös nyomatékkal Bartolus fejtett ki doktrínát a consuetudo és a statutárius jog hatályáról a Corpus Iuris jogai előtt és mellett.

14 Bartolus a jogszokásoknak érvényt tulajdonít (Geltung) a Corpus Iuris előtti elsődlegességgel — már annyiban, amennyiben ez a szokás nincs ellentétben sem az isteni, sem a természeti törvénnyel, és nem ütközik az egyház szabadságába. Bartolus ezt a hatályt (Kraft) szintén feljegyzett, tehát szövegszerűen rögzített jogszokásnak tulajdonította, és végül ő a statutárius jognak, pl. a testamentumok formájára az elsőbbséget (Vorrang) a Corpus Iuris előtt állapítja meg. A recepció korának német jogászai számára ennek a tanításnak a legnagyobb jelentősége kellett hogy tegyen. A Németországban hagyományos jogszokások és helyi statútumok viszonyát csak a fenti elmélet alapján igazíthatták aránylag gyorsan és világosan a „közös joghoz (gemeines Recht)". A római jogban képzett személyek első nemzedékének ez volt az egyik főfeladata, állandóan vissza-visszanyúlva az itáliai jogtudomány teóriájához. Bartolus emellett különleges szerepet viselt. Az egyik, már említett kölni szakvéleményben a 15. század elején Bartolus volt a főforrás Duisburg (AlsóSzászország) törvényhozói kompetenciájának megítéléséhez... A kameralista 12 COING, 1962.34. is COING, 1962.37. 14 Kohlerre hivatkozással: COING, 1962. 28. és köv., valamint 30., 3. jegyz. 68