Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Gerics József–Ladányi Erzsébet: Bartolus de Saxoferrato 14. századi jogtudományi tevékenysége. kutatásainak jelentősége korunkban / 63–71. o.

Gerics József-Ladányi Erzsébet: Bartolus de Saxoferrato 14. századi jogtudományi tevékenysége Gail (műveiben a legmagasabb német bíróság felfogása csapódott le) Bartolusra támaszkodva rögzítette: „Szokásjog vagy statútum alapján a közönséges jog (ius commune) ellenében sok mindent be lehet vezetni és be lehet venni," Amilyen fontos a consuetudónak és statútumnak a ius commune-hoz való, alapvető viszonyáról szóló itáliai elmélet, ugyanolyan volt a német usus modernus szempontjából az a körülmény, hogy a kommentátorok itáliai jogtudománya (már német jogszokásoknál is előfordul) olyan szerződéstípusok sorához meghatározott ius commune-i szabályokat fejlesztett ki, amelyek alapján a ius commune-ba (gemeines Recht) ilyen jogügyletek besorolása vált lehetségessé. Nem ismerhetjük félre, hogy a középkori német jog nem mellőzhető részeiben a felek autonómiájából nőtt ki, azaz meghatározott szerződési szokásaiban (pl. házassági és örökösödési szerződésekre nézve) lecsapódott. Az itáliai jogászok, és itt ismét a kommentátorok (a római jog középkori magyarázói) germán (pl. longobárd) eredetű, hasonló szerződéstípusokat találtak maguk előtt, és már foglalkoztak ezekkel (ti. a germán eredetű itáliai jogokban). Az efféle megoldásokat átvehették a német jogászok, így pl. a házastársi vagyonközösségről és örökösödési szerződésről az itáliai elméletet. Azok az általános tanítások, melyeket Bartolus vezetése alatt a consuetudok és statútumok érvényessége érdekében az ius commune ellenében fejlesztettek ki, és a szabályok, amelyeket a kommentátorok ismét Bartolus mértékadó részvételével germán eredetű, egyes jogügyletekre (pl. örökösödési és házassági szerződésekre) kidolgoztak, a recepciós kor első szakaszának német jogászai számára nélkülözhetetlenek voltak. Az itáliai (jog)tanítás befolyása és ezzel Bartolusé semmiképpen sem szűkül le a magánjogra. Éppoly erősen felismerhető a közjogban. Ezt azért kell Coing szerint különös erővel hangsúlyozni, mivel ezt a tényállást a régebbi kutatásban gyakran nem vették kellően figyelembe.

15 Coing erre a következő példákat említi: A birodalmi kamarai bíróság egyik főfeladata volt Németországban a közbéke (öffentliche Frieden) biztosítása, és ezzel a Fehde, a magánharc leküzdése. Evégett a birodalmi kamarai bíróság különleges eljárást alkalmazott, az ún. mandátum de non offendendo-t. Ez a mandátum az érintett személyre azt rótta ki, hogy a másik személynek a kérelmező iránt a békét meg kell őriznie, és vele szemben erőszakos cselekedetet nem gyakorolhat. Ilyen mandátumot bárki kérelmezhetett, ha magát mástól komolyan fenyegetve érezte, pl. ha a számos önálló territoriális úrtól vagy lovagtól ilyen értelmű levelet kapott. A birodalmi kamarai törvényszék itt olyan intézményt vett át, amelyet az itáliai jogtudomány alkotott. Erre nézve különösen Bartolusnak a Dig. 48,.4,.7,.3,.l. a Dig.l. és a Cod. 1,12,5-re hivatkozó fejtegetését lehet idézni. A Dig. 1,18,1,6,2 utasítást tartalmaz a tartományi helytartókhoz a kisebb embereknek a hatalmasabbak túlkapásai elleni védelméről. A Cod. 1,12,5 a temp15 COING, 1962.40. 69