Levéltári Közlemények, 78. (2007)
Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről / 3–61. o.
Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről 1.1. A kulturális kínálat hihetetlen módon kiszélesedett, ami részben a tájékozódás új dimenzióit nyitotta meg, ugyanakkor a hétköznapi fogyasztó számára jelentős mértékben meg is nehezítette az értékek felismerését, az olcsó bulvár és a minőségi szétválasztását. Ezzel megnehezedett a hagyományos, értékorientált kulturális javak társadalmi értékesítése, az arra szakosodott intézmények egyre hátrányosabb helyzetbe kerülnek, a források megszerzését illetően. Ebből a helyzetből vagy az értékközvetítés új — nemegyszer a gazdaságból vagy épp a bulvárból kölcsönzött — eszközeivel próbálnak kitörni, vagy/és a forrásosztó rendszerekhez, döntési pontokhoz közelebb kerülve próbálnak a köz asztaláról minél nagyobb falatot megszerezni (az igazán sikeres próbálkozások — már csak azért is, mert a két törekvés hatványozottan segíti egymást — az és típusú útkeresések). 1.2. Itt kell megemlítenünk a kultúrafogyasztásban és a javak létrehozásában azt az elemi változást is, amelyet az új technikák és alkalmazások megjelenése okozott, és amely a megújító, értékteremtő hatás mellett a társadalom kettéosztásával is együtt járt, a hozzáférés lehetőségeinek, képességeinek, adottságainak eltérései szerint. Ebből következően a kulturális javakhoz való hozzáférés egyenlő esélyeinek a megteremtése ezen a területen is a legfontosabb programmá vált. 1.3. A másik tetten érhető esemény a közkultúra (a köznek, a plebsnek szóló kulturális tartalmak) jelentős felértékelődése. Ennek szoros összefüggése van a társadalmi (és kulturális) esélyegyenlőség megteremtésének, erősítésének általánosan (az EU-ban különösen) uralkodó követelményével. Felfogható azonban a kultúra válaszának is a bulvárkultúrával szemben, és tán az sem eretnek gondolat, hogy a politikai marketing is mindinkább a „hétköznapi emberekre" koncentrál, és ebből adódóan a döntéshozók is gyakorta szponzorálnak olyan kulturális programokat, amelyek erősítik őket céljaik elérésében. Nem utolsó helyen kellene említenünk azt a demográfiai, társadalmi helyzetet, amelyet abban foglalhatunk össze, hogy a jóléti társadalmakban (ha ez a fogalom egyáltalán jelent még valamit) az emberek mind hosszabb ideig élnek, mind több a szabadidejük, egyre képzettebbek, és közülük sokaknak gyarapodik a kultúrára fordítható pénze is, és lényegesebben több időt szánnak arra, tehát fogyasztói potenciáljuk növekszik. Ez persze azt is jelenti, hogy recesszió idején könnyen fordulnak az olcsó, kevésbé értékes vagy egyenesen értéktelen termékek felé. (A mai Magyarországon mindkét folyamat tetten érhető.) 1.4. Az előző kettővel szemben a levéltárak számára (is) kedvező jelenség, hogy a fejlett társadalmakban, a feltorlódó társadalmi problémákra adandó egyik válaszként jelentősen felerősödött az identitáskeresés, a személyes és közösségi önazonosság megfogalmazásának és erősítésének törekvése, a globalizáció mellett (vagy ellen) a nemzeti kultúrák sokszínűségének tudatos megőrzése. 1.5. Végül az egyéb, fontos momentum mellett, a kultúra és a gazdaság kapcsolata is előtérbe került. A kultúraipar ma az egyik legdinamikusabban fejlődő ágazat. Ez részben azzal a következménnyel jár, hogy a források jó része fordítódik olyan fejlesztésekre (legfőképp a pihenő- és a kulturális turizmusra), ame5