Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Dominkovits Péter: Egy soproni kereskedő hódoltsági üzleti kapcsolatai, 1559–1606 / 253–294. o.

Források keretekhez ismert: a soproni kalaposok (Hutmacher) legrégibb céhlevele 16. századi.

18 A posztós céh alakulásának gyökerei a 17. század első évtizedeihez kötődnek: a pecsétnyomó és a legény rendtartás 1627-ből származik. A szűcsök 1614-től, az önálló süvegjártó céh 1668-tól rendelkezik céhprivilegiummal.

19 A soproni kereskedők, szatócsok (Kramer) céhe az egyik legrégibb múltra visszatekintő iparosszervezet: 1478-ban alakították, e korai céhlevélre az 1650. évi újabb kiváltságlevelük is hivatkozik.

20 Ugyanakkor a korszak ár- és bértörténete példaadóan feldolgozott, a terméktípusok megismerését is segítő városi és vármegyei árszabásokat is publikálták már.

21 Míg déli irányba (pl. Pécsre) a süvegeket eladni vitték, úgy a kereskedésből élők közötti viszonteladás részeként onnan is érkeztek Sopronba áruk, amelyek a készpénzfizetés mellett gyakran a számla kiegyenlítésének is részét képezték. Érdemes ezekre hasonlóképpen odafigyelni, hisz pl. százas tételekben az igényes szűcsmunkák számára fontos hódprémek, vidrabőrök, illetve a legkülönbözőbb ún. „török áruk" (paplanok, tarisznyák) jelennek meg itt.

22 A tárgyi kultúra területén az oszmán-magyar érintkezés, csere — amit ez a levelezés is alátámaszt — mind Sopron, mind Szombathely társadalmában megfigyelhető; jelentőségének feldolgozása a későbbi kutatások feladata. Pl. Sopron esetében Lackner Kristóf polgármester 1631-1632 során összeállított hagyatéki összeírásában is feltüntettek török szöveteket, szőnyegeket, ágyruházatot.

23 A 17. század középső harmadában a szombathelyi vagyoni és városvezetői elithez tartozó Hethésy András ún. „török árukkal" is kereskedett.

24 A kora újkori Sopron város kereskedelme nagyon csekély mertékben feldolgozott. Cseppet sem historiográfiai igénnyel, csupán a legjelentősebb eredmények érzékeltetésére érdemes rövid áttekintést adni. Ha az utóbbi fél évszázadra visszatekintünk, úgy időrendben a sort Házi Jenőnek Artner Erhard városi tanácsos 1566. évi akolási jegyzéke alapján a városi borkereskedelemről 1959-ben 18 WlNKLER, 1921. 9. 19 ÉRI-NAGY-NAGYBÁKAI, 1975.157.; WlNKLER, 1921. 8-9. A tágabb térséget tekintve Kőszegen 1619ben alakult kalapos céh, hasonlóképpen 1627. évi datálással ismert a posztókészítő. A ruházati iparok közül a vizsgált időszak közelében Szombathelyen egy szabó céh (1604) található. ÉRINAGY-NAGYBÁKAI, 1975.108-109., 113. 20 WlNKLER, 1921. 7. 21 DÁNYI-ZlMÁNYL 1989. A vármegyei árszabások régi közlése esetében egyrészt érdemes jelezni: Vas 1597., Zala 1598., Sopron 1601. évi limitációja süvegek árát nem tartalmazza. KOLOSVÁRIÓVÁRI, 1902. 66-71., 83-86. A 16-17. századi soproni árszabásokra: DOMONKOS, 1980. 21-57. A 17. századra összehasonlítás végett süveges limitációkat publikált: FLÓRIÁN, 1995.121-122. 22 A török árukra: GERELYES, 1993, GECSÉNYI, 1998. Ez utóbbi tanulmány az ún. „törökáru"kereskedők (rácok, raguzaiak) mozgásterénél egy 1587. évi kamarai rendeletre hívta fel a figyelmet, amely a Dunántúlon a Szombathely-Sopron-Magyaróvár vonaltól Nyugatra őket eltiltotta: GECSÉNYI, 1998. 193. Egy városba, Kolozsvárra behozott, elvámolt áruk török megoszlására: PAP, 2000.58-59. 23 Lackner Kristóf polgármester ún. Lackhnerisch Stiftsbuech-ba másolt legrészletesebb vagyonleltára: SEL 74. III. 64. Az életútjáról: KOVÁCS, 2004. passim. 24 Végrendelete: VaML IV. 102. e. SzVLt Testamenta. Fasc. A. No. 12. 256