Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Dominkovits Péter: Egy soproni kereskedő hódoltsági üzleti kapcsolatai, 1559–1606 / 253–294. o.

Dominkovits Péter: Schwartz János soproni süvegjártó levelezése A Közép-Európa gazdaság- és piacrendszerébe elhelyezett kereskedelemtörténeti kutatások a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatrendszerben a magyarországi nyerstermékek, pl. élőállat, bor, méz kivitelét, illetve fémáruk, szövetek behozatalát alapvető tendenciaként jelzik.

14 A posztóbehozatallal együtt a süvegkereskedelem is jelentős tételű volt; nagyságrendjét az 1599 és 1637 között szinte megszakítatlanul fennmaradt kolozsvári harmincadnaplók érzékeltethetik. Az azonosított kereskedelmi tételek alapján még Erdély legfontosabb városa esetében is Bécs jelentette a meghatározó kereskedelmi irányt. A tárgyidőszak forrásai szerint a behozott árufajták között 20,71 %-os vámilletékrészesedéssel a süveg, kalap, míg 19,41 %-os részesedéssel a posztó tartotta az első két helyet.

15 Ez a kis ruhadarab, a süveg cseppet sem elhanyagolható jelentőséggel bírt a más irányú — olykor szakaszosan, lépcsőzetesen árut közvetítő — kereskedelmi kapcsolatokban is. Pl. ugyanez a tendencia figyelhető meg a királyi Magyarországból behozott áruk estében: az 1611-1637 közötti vámilleték 39,28%-át süvegbehozatalra fizették.

16 Az említett kolozsvári vámnaplók cseppet sem tekinthetők egyedi példának. A süveg értékesítésének „mindennapi" kereskedelmi forgalomban betöltött jelentőségét a Duna és Tisza közötti régió északi része kereskedelmének központja, Gyöngyös példáján a publikálatlan 1545. évi vámnapló alapján Szakály Ferenc is jelezte. 1545-ben hat alkalommal lépték át a pozsonyi harmincadot a Heves vármegyei mezőváros lakói (a Jó, Kádas, Paksy család tagjai); más nyugati áruk (posztók, kések) mellett minden alkalommal 134-800 darab közötti menynyiségű süveget vámoltak el.

17 Ugyanakkor ez a levelezés egy másik gazdasági tendenciára is felhívja a figyelmet. A nagy mennyiségű behozott áru mellett számolni kell a hasonlóképpen nem elhanyagolható helyi piacra termeléssel is. Adott esetben ez a soproni süvegesek tekintélyes nagyságrendű saját piacra gyártása, egyes mesterek összefogásával egy, a kereskedés érdekében akár hitelfolyósítás révén megvalósított felvásárlás, illetve — a termékkészítéshez kötődve — a szállítás, eladás munkaszervezetének létrehozása, koordinálása. A rövid idő alatt legyártásra, szállításra megrendelt több százas, ezres nagyságrendű (süveg)tételek a helyi és a térségben tevékenykedő iparűzők munkaszervezetének máig alig ismert vonásait villantják fel, további kutatások fontosságát jelezve. Bizton állítható, a már most meglévő sok információ ellenére a kora újkori Sopron társadalom- és gazdaságtörténetbe ágyazott kézművesipar-története még feldolgozásra vár. A szervezeti 14 Szakály Ferenc, Gecsényi Lajos, Zimányi Vera számtalan, a korábbi irodalmat is összegző munkája részletesen szól erről. Szakirodalmi munkásságukra: Kis, 2002, PÁLFFY, 2002, UjvÁRY, 2002. 15 PAP, 2000. 26-27. 16 PAP, 2000. 38-39. Ahogy itt többlépcsős kereskedelmi kapcsolatok, áruközvetítések figyelhetők meg, úgy hasonlók mondhatók el a partiumi részekkel folytatott kereskedelemről is. Ott a süveg vámilletéke a 2. helyen állt. PAP, 2000. 44. 17 SZAKÁLY 1990/b. 125. A 16. század középső harmadából a kereskedelmi forgalom volumenére, az árukészletre: GECSÉNYI, 1991. 255