Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről / 3–61. o.

Tyekvicska Árpád: Gondolatoka magyar levéltárügy jövőjéről intézményei megerősödtek, mind a szellemi életet, mind pedig az igazgatási funkcióit tekintve megfelelt a vele szemben támasztott követelményeknek. Az ezredfordulótól számítva néhány évig még a politikai döntéshozók is nagyobb figyelmet szenteltek tevékenységüknek: jelentős előrehaladást sikerült elérni az állományvédelem terén (1997. évi CXL. tv. 34/A. § (1) bek.), és a szemlélet változása lehetővé tett egy már-már programnak is nevezhető levéltárépület-építési sorozatot. Úgy látszik azonban, hogy a korábban tapasztalt tendencia az utóbbi években megfordult, ma a politika mintha hátat fordítana nekünk. Tevékenységünk egy kis szeletének támogatására mutat hajlandóságot, illetve egyre inkább érzékelhető az a törekvés, hogy a levéltári feladatok egy részét az államigazgatás szervezeteinek vagy a magánszférának adja át. Mindez a lehető legrosszabbkor történik. A társadalomban, a közigazgatásban és a tudományos életben ugyanis az utóbbi időben olyan, részben új igények fogalmazódnak meg a levéltárakkal szemben, amelyek hirtelen és jelentős alkalmazkodási, változási kényszert jelentenek. Ezek részben már huzamosabb idő óta jelen vannak, de megoldásuk mára vált akuttá, sürgetővé. Nekünk pedig a jelentősen szűkülő anyagi források, lehetőségek közepette kellene megfelelnünk e kihívásoknak. Tetézi a helyzet anakronizmusát, hogy a kritikus területek jó részében a közeljövőben olyan (nagyrészt uniós) források nyílnak meg, amelyek reális esélyt jelenthetnének a levéltárak számára is a megfelelő konverzióra. Fordulóponthoz érkeztünk. Nem elsősorban a bennünket jellemző elégtelenségek miatt, sokkal inkább a megváltozott környezet kényszerít minket a változásra. Két alapvető feladat áll ma a levéltári rendszer előtt: a megváltozott környezethez való alkalmazkodás és az ehhez szükséges források előteremtése. A problémák gyökere kettős: részben koncepcionális és strukturális, részben pedig financiális. Változó kultúrafelfogás — alkalmazkodási kényszer 1. A változások általános jellemzői Magyarországon talán a kulturális stratégiák azok, amelyek ciklusról ciklusra, azon belül miniszterenként is a legtöbbet változnak. Épp ezért hibát követnénk el, ha a ma érvényes kultúrastratégiát mindörökre érvényes dogmának tekintenénk, és kizárólag annak zsinórmértéke szerint fogalmaznánk meg a levéltári rendszer fejlesztésével kapcsolatos céljainkat. Ugyanakkor természetes az is, hogy a változó környezetnek és magának a kultúrának is vannak olyan elemei, amelyeket egyetlen stratégia sem tud megkerülni, azokra valamilyen választ kell adnia. 4