Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Baráth Magdolna: A Gazdasági Bizottság 1956–1957-ben / 213–251. o.

Közlemények zókkal kapcsolatos számításaiban. Ezt sem belföldről, sem a gazdasági kapcsolatokat márciusban rendkívül erőteljesen befagyasztó nyugati országokból nem lehetett pótolni. A pénzügyi és külkereskedelmi vezetés ebben a helyzetben úgy látta, hogy amennyiben az ország nem kap több segítséget külföldről, azaz keletről, akkor az importtervet az 500 mdFt-n túl további 2 milliárd dFt-taL tehát 30%-kai kell csökkenteni. Ez azt jelentette, hogy lehetetlen az exportkötelezettségek, valamint a könnyű- és élelmiszeripar alapvető feladatainak teljesítése, megoldhatatlan az árszint stabilizálása. Mindez rendkívül súlyos termelési, foglalkoztatási és ellátási problémákhoz vezet. Ebben a helyzetben Incze Jenő azt javasolta a Moszkvába készülő kormánydelegációnak, hogy mindent tegyen meg a szovjet hitel mértékének növelése érdekében. A Gazdasági Bizottság direktóriummá alakítása ebben a helyzetben indokoltnak tűnt. A végrehajtással a közelgő moszkvai csúcs előtt azonban várni lehetett. A hangulatot jól mutatta a Gazdasági Bizottság 1957. március 4-i ülése. A téma az 1957. évi terv második változata volt. (Az első 1956 nyarán készült el.) A testület a javaslatot nem fogadta el, mivel az a vásárlóerő és az árualap, a költségvetés, valamint a nemzetközi fizetési mérleg egyensúlyát nem biztosította, és a tervben szerepeltetett, a szocialista tömb országaiból származó támogatás a résztvevők szerint nem áll majd teljes mértékben rendelkezésre. A gazdaság vezetői ekkor úgy vélték, hogy az előterjesztés óvatos prognózisához képest is jóval nagyobb feszültségekre kell számítani, illúzió teljes foglalkoztatottságra és kapacitáskihasználásra gondolni. A határozat megállapította azt is, hogy a gazdaságirányítók széles köre „rózsaszínűbbnek látja a helyzetet" a valóságnál, és hogy ebben „kétségtelenül nagy szerepet játszik a sajtó munkája".

43 Négy nap múlva kész volt Friss István gyorsjelentése, amit az Ideiglenes Intéző Bizottság említett március 12-i ülésén napirendre tűzött. Ez már-már a csőd képével festette fel a gazdaság 1957. évi perspektíváját, és ha ez nem is következik be, akkor 1958-1959-ben — vélte Friss István — „népgazdaságunk így is pangásra volna ítélve, nem biztosíthatnánk sem a nemzeti jövedelem és az életszínvonal rendszeres emelkedését, sem a kölcsönök visszafizetését, nem is beszélve műszaki fejlesztésről, a népgazdaság szerkezetének megváltoztatásáról stb."

44 Nincs más hátra — állapította meg — mint a fogyasztási színvonal több milliárd forintos csökkentése. Az IJB 1957. március 12-i ülésén meg is bízta a Gazdasági Bizottságot az intézkedések kidolgozásával. Ezzel az életszínvonalpolitika alapjai kerültek veszélybe. A moszkvai tárgyalások azonban gyökeresen új helyzetet teremtettek. Hruscsov és a szovjet vezetés teljesítette a magyar kérést, és az 1957. március 28-i megállapodásnak megfelelően Magyarország 1957-ben 785 mRb áru- és bankhitelhez és 240 mRb szabad devizahitelhez jutott. Ez az összeg több mint kétszer akkora volt, mint a Varsói Szerződés országaiból és Kínából érkezett segítség « MOL XIX-A-39-b/l. 14. d. 44 MOL M-KS 288. f. 5/18. ő. e. 230