Levéltári Közlemények, 78. (2007)
Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Baráth Magdolna: A Gazdasági Bizottság 1956–1957-ben / 213–251. o.
Barátit Madolna: A Gazdasági Bizottság 1956-1957-ben összvolumene, egyben megközelítően biztosította az 1957. évi terv februárban elkészített változatában számításba vett nagyságrendet. 45 Amikor a Gazdasági Bizottság működésének szabályozása május 14-én az Ideiglenes Intéző Bizottság ülésén első ízben önálló napirendként terítékre került, a direktóriummá szervezés kérdése rég elfelejtődött. 46 A téma előadója Friss István volt. Az előterjesztés jól mutatta Friss azon szándékát, hogy a GB pozícióinak megerősítésére törekedett. Ugyan hangsúlyozta, hogy a Gazdasági Bizottságot a kormány alá kell rendelni, ugyanakkor azonban világosan leszögezte, hogy pozíciója a minisztériumok fölé helyezi a testületet. Friss javaslatot tett az Országos Tervhivatal elnöke, a pénzügyminiszter és a külkereskedelmi miniszter bevonására a munkába és a GB „főtitkára" — azaz saját maga — kormánytagként való elfogadtatására. Az előterjesztés leszögezte: „A legfontosabb gazdasági kérdéseket a Gazdasági Bizottság előterjesztése alapján a Minisztertanácsnak kell eldöntenie. Ugyanakkor az egységes gazdaságpolitikai szempontok érvényesítésének biztosítására a Gazdaságpolitikai Bizottságnak gazdasági szempontból foglalkoznia kell a nem gazdasági természetű, de gazdasági kihatással is járó minisztertanácsi előterjesztésekkel és az állami és gazdasági szerveket kötelező döntési joggal kell rendelkeznie igen széles területen. Fel kell hatalmazni a Gazdasági Bizottság elnökét és főtitkárát, hogy kisebb fontosságú kérdésekben dönthessen." 47 Friss a GB mellé kis létszámú titkárság szervezését is szükségesnek látta, amely nemcsak technikailag bonyolította volna a testület munkáját, de előzetes tartalmi jóváhagyása nélkül nem kerülhetett javaslat a GB asztalára. Friss ezzel a nyilvánvaló személyes hatalomösszpontosító javaslattal azonban túllőtt a célon. Ráadásul az Ideiglenes Intéző Bizottság előtt nem is kertelve kijelentette, hogy a Gazdasági Bizottság eddig is és ezután még inkább „egy kisebb gazdasági Minisztertanácsként" fog működni. Ugyan ígéretet tett, hogy a testület — különösen azért, mert apparátusa kicsi — nem avatkozik a minisztériumok hatáskörébe, a decentralizáció elvét nem sérti, ez azonban — különösen Marosán György számára — kevésnek bizonyult. Az Ideiglenes Intéző Bizottság ülésén szokatlanul éles vita bontakozott ki. Kádár János nem volt jelen, döntés nem született. A legfőbb ellenlábas, Marosán egyenesen attól tartott, hogy ha a Gazdasági Bizottság az előterjesztett formában jogi megerősítést nyer, két kormányunk lesz. Élesen kikelt az állami apparátusok, mindenekelőtt a minisztériumi racionalizálás megakadása ellen, érvelésében egészen odáig elment, hogy ha a Gazdasági Bizottság kiépül, az ellentétes a januári kormánynyilatkozat egyszerűsítési ígéreteivel. Marosán radikalizmusát az IIB többsége azonban nem osztotta. Az előterjesztés mellett legvehemensebben az elnöknek — tehát formálisan a gazdasági csúcsminiszternek kiszemelt — Apró Antal állt ki, de a GB 45 L. erre részletesebben Feitl István bevezetőjét az MSZMP ideiglenes vezető testületek jegyzőkönyvei III. kötetéhez. MSZMP, 1993/b. 46 Uo. 249-250. és 284-288. 47 MOL M-KS 288. f. 5/25. ő. e. 231