Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Baráth Magdolna: A Gazdasági Bizottság 1956–1957-ben / 213–251. o.

Baráth Madolna: A Gazdasági Bizottság 1956-1957-ben nem került sor. Az ügy hátterében a legfelsőbb politikai vezetésben kiéleződött gazdaságpolitikai vita húzódott. A belső feszültség az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1957. február 26-i ülésén szélesebb nyilvánosságot kapott. Friss István felszólalása végén leszögezte: „A kölcsönökből egy részt véleményem szerint arra kellene felhasználni, hogy némi életszínvonal-emelést adjunk. De súlyos hibának tartom, eleve bukásra ítélt és beláthatatlan következményekkel járó rossz politikának, hogy 10-15 százalékos életszínvonal-emelést adjunk. Ezt csinálhatjuk egy fél évig, vagy egy évig, egyre több vergődéssel, míg össze nem csapnak fejünk felett a hullámok. [...] Ismétlem tehát: nem tartom reálisnak, megvalósíthatónak, illetve tarthatónak azt az általános életszínvonalat, amelyre rátértünk. Véleményem szerint az árualapban, a költségvetésben, a külkereskedelemben mutatkozó hiányt csak a fogyasztás bizonyos csökkentésével tudjuk kiküszöbölni. Ez pedig valamilyen fajta áremelést, esetleg adóemelést vagy hasonlót jelent. Más szóval: bizonyos áremeléssel vagy hasonlóval vissza kell vennünk az utolsó hónapok béremelésének, beadáselengedésének egy részét. Ezzel valamelyest csökkentjük pénzünk értékét, de elejét vehetjük egy általános áremelésnek, egy általunk már nem kormányozható inflációnak. Persze ez nem jelenti, hogy ez az egyetlen rendszabály, hogy nem kell sok egyebet is tenni, sőt mindent megtenni helyzetünk javítására, a termelési költségek csökkentésére, a termelékenység emelésére stb."

40 Friss javaslatára Kádár János élesen reagált: „Ami viszont a dolgok lényegét illeti, újra meg szeretném mondani, amit a referátumban mondottam, hogy a kérdéshez olyan módon hozzányúlni, hogy a dolgozók közvéleménye azt lássa, hogy nekünk egy receptünk van: a visszavétel, ez politikailag is, gazdaságilag is rendkívül súlyos következményekkel járna. Erről szentül meg vagyok győződve [...] megmondom elvtársak, itt arról van szó, hogy elfogadjuk-e azt a gazdasági koncepciót, amely a II. kongresszuson érvényesült, és folytatjuk-e azt, amit a párt százszor kielemzett és helytelennek ítélt, vagy pedig megpróbáljuk a gazdasági kérdéseket másképp csinálni."

41 A vita ezzel azonban nem fejeződött be, hanem tovább élesedett. 1957. március elején a külkereskedelmi és pénzügyi vezetés külső segítségnövelés nélkül megoldhatatlannak tűnő feladat előtt érezte magát. Megérkeztek ugyanis a környező országokból és a Szovjetunióból a magyar kölcsönkérelmekre adott válaszok. Icze Jenő megbízott külkereskedelmi miniszter ezek fontosabb adatairól a már említett 1957. március 12-i ülésen tájékoztatta az Ideiglenes Intéző Bizottságot, amelynek határozata alapján az első összegzés március 15-ére készült el.

42 Eszerint a februárban készült tervjavaslatban figyelembe vett 1 280 mRb áruhitelből 600 mRb-re, a 400 mRb devizából 360 mRb-re lehetett számítani. A Szovjetunióból március 14-én érkezett írásos jegyzék mintegy 454 mRb értékű áruhitelkérelmet utasított vissza, ami 600 mdFt hiányt teremtett a terv energiahord o40 MSZMP, 1993/a. 175. Friss István felszólalását közli még: NÉMETHNÉ VÁGYI-URBÁN, 1993.154. 41 Uo. 211-212. 42 MOL M-KS 288. f. 11/37. ő. e. 229