Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Baráth Magdolna: A Gazdasági Bizottság 1956–1957-ben / 213–251. o.

Baráth Madolna: A Gazdasági Bizottság 1956-1957-ben A törvénytervezet készítője szerint a Gazdasági Bizottság még az 1957. január 18-i határozattal kibővített jogkörében sem alkalmas arra, hogy a kormány plénumáról a gazdasági irányítás terheit levegye. Ugyanis — szól az érvelés — a GB jelenlegi szervezetében tulajdonképpen határozatokat nem hozhat és az eléje kerülő kérdésekben hozott állásfoglalásait a bizottság elnöke a kormány hatáskörében egyedileg adja ki, ezáltal a kormány azon tagjai is felelősséget vállalnak a GB döntéseiért akik a döntéshozatalban részt sem vettek. A másik probléma, hogy a Gazdasági Bizottságnak az eléje kerülő kérdésekben hozott döntései csak a bizottság tagjaira és az ülésen részt vevő állami vezetőkre érvényesek annyiban, amennyiben a hozott döntéssel egyetértenek. Ezért a GB-nek olyan határozatalkotási jogkörrel való felruházása szükséges, amelynek végrehajtása az érintett szervek vezetőire kötelező. A szerző a törvényjavaslat országgyűlés elé, a GB-tagok kinevezésére vonatkozó törvényerejű rendeletnek pedig Elnöki Tanács elé terjesztését javasolta a kormánynak. A Gazdasági Bizottság törvényesítése azonban nem került napirendre. 1957 áprilisában készült egy újabb törvénytervezet,

36 amely a januári elé terjeszteni kívánt kérdések gazdasági vonatkozásait illetően előzetes véleményezési joga volt. Kezdeményezhette egyes minisztereknél gazdasági vonatkozású rendeletek kibocsátását vagy más gazdasági vonatkozású intézkedések meghozatalát, de maga is bocsáthatott ki rendeleteket, amelyeket a miniszterelnök mint a Gazdasági Főtanács elnöke írta alá és hirdette ki. A rendeled szabályozás legfontosabb kitétele — amely a Népgazdasági Tanácsról szóló törvényben már nincs benne, és amit a Gazdasági Bizottság esetében is számtalanszor hiányoltak —, hogy a Gazdasági Főtanács kiadott rendeleteinek vagy a rendelet alapján tett intézkedéseknek megszegését vétségnek, vagy kihágásnak nyilváníthatta, és elkövetőivel szemben akár szabadságvesztés büntetést is kiszabhatott! Míg a Gazdasági Főtanács feladata inkább operatív intézkedések meghozatala volt, a Népgazdasági Tanácsot 1949-ben nem „ügyintéző", hanem a kormány legfőbb irányító szerveként hozták létre. Feladata volt a népgazdaság fejlesztése általános irányelveinek és a népgazdasági tervek készítése irányelveinek kidolgozása, a keretszámok megállapítása, az egyes népgazdasági ágak fejlesztési terveinek megállapítása; a gazdasági szervezés irányelveinek meghatározása, a gazdasági szervezés fontosabb kérdéseinek eldöntése; véleménynyilvánítás a Minisztertanács elé kerülő jelentősebb gazdasági vonatkozású törvény-, rendelet- és határozattervezetekről. Elvi jelentőségű vagy nagyobb gyakorlati fontosságú döntéseit jóváhagyásra a Minisztertanács elé kellett terjeszteni. Az 1949. évi XVI. törvény nem szabályozta részletesen a Népgazdasági Tanács rendelet-kibocsátási jogkörét, illetve konkrétan nem is tett említést rendeletkibocsátási jogról, mindöszsze a fentebb már említett minisztertanácsi jóváhagyást tette szükségessé. A törvény a Népgazdasági Tanács határozatainak elfogadását a határozatok által érintett hatóságok és szervek számára kötelezővé tette, nem rendelkezett azonban a szankcionálásról. Feladatkörét tekintve tehát az lényegileg megegyezett azzal, amelyet a törvénytervezet juttatott volna a Gazdasági Bizottságnak. (Az más kérdés, hogy a Gazdasági Bizottság végül is főként operatív kérdésekkel volt kénytelen foglalkozni, és a gazdaságirányítás és tervezés elvi kérdéseivel, főleg működésének első két évében, szinte alig foglalkozott.) A Népgazdasági Tanács létrehozásáról szóló törvény és a Gazdasági Bizottság törvényesítését célzó tervezet kísérteties hasonlóságot mutat a két szerv szervezeti felépítésében. A Népgazdasági Tanács a törvény szerint elnökből és 9-15 tagból álló kormányszerv, akiket a köztársasági elnök nevez ki és ment fel. A tanács mellett titkárság működik, aminek vezetője a Népgazdasági Tanács titkára, őt szintén a köztársasági elnök nevezi ki. 1952. december 1-jei hatállyal a Népgazdasági Tanácsot megszüntették, s ezt követően 1956 végéig nem volt gazdasági kérdésekkel foglalkozó külön kormányszerv. 36 MOL XIX-A-2-gg 35. d. 227