Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Baráth Magdolna: A Gazdasági Bizottság 1956–1957-ben / 213–251. o.

Közlemények tozó problémákat tudományos meglapozottsággal sokoldalúan megvitassa és így kialakított véleményét és javaslatait a kormány elé terjessze.

33 Mindezek a javaslatok a lengyel mintát követték, ahol 1957 tavaszán létrehoztak a fentihez hasonló tanácsadó szervet. Az átfogó reform napirendről való lekerülése végső soron azonban szükségtelenné tette ilyen intézmény létrehozását. A javaslat nem került a legfelsőbb döntéshozó szervek elé. A kormány 1957. január 18-i említett határozatát követően már 1957 januárjától kísérletek történtek a Gazdasági Bizottság működésének az egyszerű határozatnál magasabb jogszabály általi rendezésére. Egy 1957. január 23-án kelt, ismeretlen eredetű törvénytervezet

34 szerint a Gazdasági Bizottság 9-15 tagból állt volna, amelynek elnökét és tagjait a kormány előterjesztésére az Elnöki Tanács nevezi ki (az elnököt a kormány tagjai közül). Titkársági teendőit a kormány titkársága látta volna el. A törvénytervezet szerint feladatkörébe tartozott volna a népgazdaság fejlesztése általános irányelveinek kidolgozása; a népgazdasági tervek készítésének irányelvei és keretszámai, a népgazdaság egyes ágai fejlesztési terveinek meghatározása; döntési jog a gazdasági szervezés fontosabb kérdéseiben, határozathozatal minden olyan ügyben, amit a Munka Törvénykönyve a Minisztertanács hatáskörébe utalt; a bizottság véleményezte volna a kormány elé kerülő gazdasági jellegű előterjesztéseket — hogy csak a fontosabbakat emeljük ki. A törvénytervezet felügyeleti jogot biztosított a különböző jogszabályok által hatáskörébe utalt gazdasági szervezetek felett, és határozatai az érintett hatóságokra, állami és szövetkezeti szervekre kötelező érvényűek lettek volna. Jogkörét illetően egyetlen megkötést tartalmazott a tervezet: elvi jelentőségű, nagyobb gyakorlati fontossággal bíró, valamint a lakosságot érintő döntéseit jóváhagyásra a Minisztertanács elé kell terjeszteni. A tervezet készítője (vagy készítői) szerint a gazdasági vezetés szükséges centralizálása és a gazdasági életben megoldásra váró számos feladat szükségszerűen felveti a kérdést, hogy egy bővülő létszámú kormány mint a gazdasági vezetés legfelsőbb szerve alkalmas fórum-e arra, hogy számos, gyakran részletkérdésben folytasson vitát és hozzon döntéseket. A szerző a korábbi évek tapasztalataira hivatkozva erre nemmel válaszolt. Indoklásában arra a gyakorlatra emlékezetett, miszerint az államigazgatás legfelsőbb vezetésének tennivalóit hetenként vagy kéthetenként megtartott ülésen viszonylag kis létszámú, szűkebb kormánytestület látta el: 1945-től 1949-ig a Gazdasági Főtanács, 1949 és 1952 között a Népgazdasági Tanács, később a Minisztertanács Elnöksége, és csak 1956 júliusa után alakult ki az a törekvés, hogy az összes jelentős ügyet kormányplénumon tárgyalják meg.

35 » A javaslatot 1. MOL XIX-A-39-b/l 10. d. 34 MOL XIX-A-2-gg. 35. d. 35 A „jogelődök" közül hatáskörét tekintve a Gazdasági Főtanács áll legközelebb a Gazdasági Bizottsághoz. A kormány 12 000/1945. M. E. sz. rendelete szerint a Gazdasági Főtanács gazdasági vonatkozású kérdésekben előterjesztést tehetett a Minisztertanácshoz, előkészíthette az előterjesztésnek megfelelő törvény- vagy rendelettervezetet, és az egyes miniszterek által a Minisztertanács 226