Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Baráth Magdolna: A Gazdasági Bizottság 1956–1957-ben / 213–251. o.

Baráth Madolna: A Gazdasági Bizottság 1956-1957-ben Nagy Imre miniszterelnökké történt megválasztása után a fenti epizódot leszámítva sem állami, sem pártszférában nem jött létre külön gazdaságpolitikai csúcsszerv. Mindez annak volt köszönhető, hogy Nagy Imre Rákosi Mátyással szemben hatalmát miniszterelnöki pozíciójában kívánta megszilárdítani. Igyekezett a Minisztertanács szerepét növelni, azon belül nem hozott létre szűkebb testületet, hiszen abból Gerő Ernőt aligha lehetett volna kihagyni. Ezzel szemben amennyire lehetősége engedte, saját, tehát a miniszterelnök kompetenciáját erősítette meg. Ezt tükrözte az a testületi ügyrend is, amely részletesen szólt a miniszterelnök jogosítványairól az első elnökhelyettes és elnökhelyettesekkel szemben.

4 A miniszterelnök hatáskörébe tartozott a Minisztertanács üléseinek összehívása, napirendjének megállapítása, a miniszterek és az országos hatáskörű szervek vezetőinek utasítása és beszámoltatása, a Minisztertanács tagjai közötti vitás kérdésekben való kötelező erejű döntés, a testület határozatai és rendeletei végrehajtásának ellenőrzése, a megyei tanácsok VB-inek felügyelete. Két testületi ülés között bizonyos ügyekben a Minisztertanács jogosítványait is gyakorolhatta (nemzetközi egyezmények aláírására felhatalmazást adhatott, külföldi utazásokat és kitüntetések adományozását engedélyezhette, csak néhány minisztériumot érintő kisebb ügyben dönthetett, beleértve szervezeti átalakításokat is, ugyanúgy dönthetett kisebb horderejű gazdasági kérdésekről). Döntéseiről csak negyedévenként volt köteles a testületnek beszámolni. Ez oda vezetett, hogy a Minisztertanács testülete helyett az elnöki hatáskör a gyakorlatban is megerősödött, 1954 második felében mind gyakoribbá vált a röpszavazások útján való határozathozatal, olyan ügyek sem kerültek a Minisztertanács plénuma elé, mint az 1955. évi népgazdasági terv vagy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alkotmánymódosítása. Sok rendelet vagy határozat úgy került kiadásra, hogy azt a miniszterek jó része nem is látta, esetenként előfordult az is, hogy az érintett miniszter is csak a hivatalos lapból értesült a tárcáját érintő vagy annak hatáskörébe tartozó jogszabály-módosításról.

5 A helyzet ilyen alakulásában nem utolsósorban Nagy Imre hívének, Vas Zoltánnak, a Minisztertanács Titkársága vezetőjének volt meghatározó szerepe, aki a rendkívüli mértékben felduzzasztott titkárság révén valamennyi minisztérium felett kontrollszerepet gyakorolt. 1954 végén, 1955 elején az ő irányításával dolgozták ki azt az ügyrendet, amely létrehozta a Minisztertanács Elnökségét. A Vas-féle tervezet e testületet olyan jogkörrel látta volna el, amely mintegy szentesítette volna a miniszterek nélküli minisztertanácsi döntések rendszerét, és azt a gyakorlatot, amely szerint a Minisztertanács Titkársága jóváhagyása nélkül nem kerülhet előterjesztés az elnökség vagy a plénum elé. Ebben a felfogásban a titkárság osztályvezetőinek és a minisztereknek a jogai egyenlők lettek volna. 4 MOL XIX-A-2-gg. 4. d. 5 Ilyen eset volt például az, amikor Molnár Erik igazságügy-miniszter a Határozatok Tárából tudta meg, hogy a Központi Döntőbizottságot a Minisztertanács hatáskörébe vonták. A helyzettel kapcsolatban sokatmondó Molnár Erik Vas Zoltánnak címzett 1955. január 13-i levele a Minisztertanács ügyrendjével kapcsolatos észrevételeivel. MOL XIX-A-83-a 0024/1955. 215