Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Baráth Magdolna: A Gazdasági Bizottság 1956–1957-ben / 213–251. o.

Közlemények Az 1956 és 1973 között működött Gazdasági Bizottság méltán állítható egy sorba a Gazdasági Főtanáccsal, a Népgazdasági Tanáccsal, illetve 1952 után bizonyos mértékig a Minisztertanács Elnökségének tevékenységével, annak ellenére, hogy mind a négy testület szerepe változott és kisebb-nagyobb mértékig el is tért egymástól. A Gazdasági Főtanácsot leszámítva azonban valamennyi testület a tervutasításos irányítás szerve volt, mégpedig egyik központi szerve, melynek sok esetben stratégiaidöntés-előkészítő szerep jutott, nem is beszélve jelentős döntéshozó jogköréről. Egy olyan szisztéma egyik központi elemét képezték, amely arra az elképzelésre épített, hogy a gazdaság működésének automatizmusait, az áru-, pénz-, és piaci viszonyokat a tudatos gazdasági irányítás lényegében helyettesítheti, illetve teljes mértékben a maga szolgálatába állíthatja, hogy pontosan felmérhető és eldönthető, mikor, miből, mennyit kell előállítani, hogy az adottságok mit tesznek lehetővé. Erre azonban csak a feltételeket áttekinteni tudó legfelső gazdasági vezetés képes, amely a törvényerőre emelt tervvel és egyéb utasításokkal optimalizálni tudja a gazdaság működését és képes kiszűrni az anarchia irányába mutató törekvéseket. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a tervutasításos rendszer inherens velejárója valamifajta központi gazdasági döntéshozó szerv a párt és a kormány vezető testületei mellett. Ellenkezőleg, az ilyen testület léte azt jelzi, hogy a párt irányító apparátusa, a Minisztertanács és alárendelt szervei, tehát az állami és pártbeli döntéshozó mechanizmuson belül vagy azok között koordinációs zavarok jelentkeznek, az együttműködést vagy politikai vagy gazdasági természetű konfliktusok akadályozzák. Szükség van tehát egy olyan intézményre, amely vagy új erők bevonásával, vagy a szembenálló felek közötti egyeztetéssel, esetleg egyik fél kizárása révén, annak legyűrése érdekében a „zavart" megoldja. Ez utóbbira jó példa az MDP Politikai Bizottsága által 1954. július 28án létrehozott Gazdaságpolitikai Bizottság, amelynek olyan rendszabályok kidolgozása volt a feladata, amelyek egybehangolt, egységes és erélyes fellépéssel szavatolják az 1955. évi terv sikeres megvalósításának feltételeit. A bizottság tulajdonképpeni feladata az 1953 utáni új szakasz politikájának visszavétele, a Nagy Imre nevével fémjelzett gazdaságpolitikai liberalizáció felszámolásának előkészítése volt.

3 A szabadságon lévő miniszterelnök távollétében a Gazdaságpolitikai Bizottság megalakulását követően, 1954. augusztus elején a Minisztertanács elnökének hatásköréből — a Földművelődésügyi Minisztérium kivételével — Gerő Ernő hatáskörébe vonták a gazdasági minisztériumok felügyeleti jogkörét, ami mutatta, hogy a bizottság létrehozására egyfelől a konzervatív erők összefogása, másfelől Nagy Imre kormányzati hatalmának ellensúlyozása miatt került sor. Gerő és csapatának áttörése azonban nem sikerült, az MDP KV 1954. október eleji ülésén a rákosisták vereséget szenvedtek, Nagy Imre megvédte gazdaságpolitikai koncepcióját. A Gazdaságpolitikai Bizottság hamarosan be is fejezte munkáját. 3 BARLA-SZABÓ, 1981. 214