Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Baráth Magdolna: A Gazdasági Bizottság 1956–1957-ben / 213–251. o.

Közlemények Az 1956 és 1973 között működött Gazdasági Bizottság méltán állítható egy sorba a Gazdasági Főtanáccsal, a Népgazdasági Tanáccsal, illetve 1952 után bi­zonyos mértékig a Minisztertanács Elnökségének tevékenységével, annak elle­nére, hogy mind a négy testület szerepe változott és kisebb-nagyobb mértékig el is tért egymástól. A Gazdasági Főtanácsot leszámítva azonban valamennyi testü­let a tervutasításos irányítás szerve volt, mégpedig egyik központi szerve, mely­nek sok esetben stratégiaidöntés-előkészítő szerep jutott, nem is beszélve jelen­tős döntéshozó jogköréről. Egy olyan szisztéma egyik központi elemét képezték, amely arra az elképzelésre épített, hogy a gazdaság működésének automatiz­musait, az áru-, pénz-, és piaci viszonyokat a tudatos gazdasági irányítás lénye­gében helyettesítheti, illetve teljes mértékben a maga szolgálatába állíthatja, hogy pontosan felmérhető és eldönthető, mikor, miből, mennyit kell előállítani, hogy az adottságok mit tesznek lehetővé. Erre azonban csak a feltételeket átte­kinteni tudó legfelső gazdasági vezetés képes, amely a törvényerőre emelt terv­vel és egyéb utasításokkal optimalizálni tudja a gazdaság működését és képes kiszűrni az anarchia irányába mutató törekvéseket. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a tervutasításos rendszer inherens velejárója valamifajta központi gazdasági döntéshozó szerv a párt és a kormány vezető testületei mellett. Ellenkezőleg, az ilyen testület léte azt jelzi, hogy a párt irányító apparátusa, a Minisztertanács és alárendelt szervei, tehát az állami és pártbeli döntéshozó mechanizmuson belül vagy azok között koordiná­ciós zavarok jelentkeznek, az együttműködést vagy politikai vagy gazdasági természetű konfliktusok akadályozzák. Szükség van tehát egy olyan intézmény­re, amely vagy új erők bevonásával, vagy a szembenálló felek közötti egyezte­téssel, esetleg egyik fél kizárása révén, annak legyűrése érdekében a „zavart" megoldja. Ez utóbbira jó példa az MDP Politikai Bizottsága által 1954. július 28­án létrehozott Gazdaságpolitikai Bizottság, amelynek olyan rendszabályok ki­dolgozása volt a feladata, amelyek egybehangolt, egységes és erélyes fellépéssel szavatolják az 1955. évi terv sikeres megvalósításának feltételeit. A bizottság tulajdonképpeni feladata az 1953 utáni új szakasz politikájának visszavétele, a Nagy Imre nevével fémjelzett gazdaságpolitikai liberalizáció felszámolásának előkészítése volt. 3 A szabadságon lévő miniszterelnök távollétében a Gazdaság­politikai Bizottság megalakulását követően, 1954. augusztus elején a Miniszter­tanács elnökének hatásköréből — a Földművelődésügyi Minisztérium kivételé­vel — Gerő Ernő hatáskörébe vonták a gazdasági minisztériumok felügyeleti jogkörét, ami mutatta, hogy a bizottság létrehozására egyfelől a konzervatív erők összefogása, másfelől Nagy Imre kormányzati hatalmának ellensúlyozása miatt került sor. Gerő és csapatának áttörése azonban nem sikerült, az MDP KV 1954. október eleji ülésén a rákosisták vereséget szenvedtek, Nagy Imre megvéd­te gazdaságpolitikai koncepcióját. A Gazdaságpolitikai Bizottság hamarosan be is fejezte munkáját. 3 BARLA-SZABÓ, 1981. 214

Next

/
Thumbnails
Contents