Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért” (1956. november 4.–1957. szeptember) / 151–212. o.

Közlemények „A kinti teendőkre nézve bizonyos mértékben eltérnek nézeteink." — közölte Kéthly bizalmasan Ravasz Károllyal augusztus elején. —„Arról van ugyanis szó az utolsó hetekben, hogy egy egységes nemzeti emigrációt hozzunk létre, amely összefogná úgy a forradalom utáni új, valamint a korábban külföldre távozott régi emigrációt. Ebben a kérdésben nekem az az álláspontom, hogy minden egység, amely kifejezi az októberi forradalomban szinte népszavazásként megnyilvánult véleményt, szükséges ahhoz, hogy teljes joggal képviselhessük az otthon némaságra ítélt nemzetet. De éppen ezért, mielőtt egy egységes emigrációs testület létesülne, elvileg le kell szögezni azt, hogy kiket fogjon össze az egység, vagyis hogy meddig terjedjen az a kör, amelybe benne legyenek a régi emigránsok is. És meg kell határozni kétséget kizárólag és félre nem magyarázhatólag azt, hogy az új testület a felszabadulás utáni szociális változásokat és gazdasági eredményeket nem akarja megsemmisíteni, sőt azon az úton kíván tovább haladni azok kifejlesztésére, természetesen demokratikus eszközökkel."

115 Majd így folytatta fejtegetését: „A tárgyalások alkalmával az én álláspontommal szemben az az óhajtás jelentkezett, hogy a kérdést meg kell fordítani. Először meg kell állapodni az egység megteremtésében, azután kell kijelölni azokat a szempontokat, amelyek az egységes testület tartalmát meghatározzák. Ehhez sem én, sem pedig szoros barátaim nem tudtak hozzájárulni, mert attól tartottunk, hogy később alkudozások kezdődnek majd olyan kérdésekben, amelyeket mi feltétlenül respektálandóknak tartunk. E percben tehát tovább folynak a tárgyalások, de már most közölhetem, hogy előző elvi megállapodás nélkül carte blanshe-t (sic!)

116 nem adunk és mindenesetre fenntartjuk magunknak a jogot, hogy a közös testületbe felveendők körét úgy határozzák meg, hogy ez ne jelentse ellenforradalmi vagy a magyar történelemben már régen eltemetett erők új szerephez való juttatását." A hosszú idézet pontosan tükrözi Kéthly Anna 1956 novemberétől vallott nézeteit, amelyeket már a Magyar Forradalmi Tanács létrehozásakor is hangoztatott és vallott. Kéthly Annának és az MSZDPe vezetőinek elvi feltételei nem könnyítették meg az ultimátumszerű amerikai egyesülési követelések teljesítését. 1957 nyarán Kiss Sándor két hónapot Európában töltött, hogy minden érintett emigráns szervezettel, párttal, csoporttal tárgyaljon. Ezek során az új szervezet alkotmánytervezetéről is vitatkoztak és elküldték a Képviselet tagszervezeteinek.

117 A tárgyalásokról szóló augusztusi körlevelében Kiss bejelentette: „Egész Európában egységes az állásfoglalás abban a kérdésben, hogy az egység csak olyan elvi alapokon, programmal és szervezeti felépítéssel valósulhat meg, amilyet a tervezetben lefektettünk. Személyi és pártérdekek nem lehetnek akadályai a 115 Kéthly Anna levele Ravasz Károlyhoz. 1957. augusztus 5. 116 Helyesen: charte blanche (francia). 117 Kiss Sándor körlevele. 1957. augusztus 8. 202