Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért” (1956. november 4.–1957. szeptember) / 151–212. o.

Közlemények zetét megküldöttük elfogadás végett. Kéthly külön levelet írt a kongresszushoz és kérte ezt a felhatalmazást."

97 Ez utóbbi azonban elmaradt. Láttuk, Kéthly Anna annyira biztos volt abban, hogy a kongresszus áldását adja a Bécsben kidolgozott és elfogadott eredeti megállapodásokra, hogy az ÖB előtt úgy szerepelt mint a létező kormányképviselet vezetője. Csak később tudta meg, hogy ez nem történt meg. A Tanácsban a szószegések miatt már megkezdődtek a résztvevők és az alapítók közötti újabb tárgyalások valamiféle kompromisszumos megoldás kidolgozására. Az MSZDPe vezetői mereven ragaszkodtak eredeti álláspontjukhoz. A párt nevében Szélig leszögezte: „Mi vissza kívánunk térni az eredeti elgondoláshoz. Nevezetesen a Forradalmi Tanács csak parlament és nem végrehajtható [helyesen: végrehajtó — S. E.] szerv. A politikai tevékenységet a Kormányképviselet képviseli és hajtja végre. Ezért fel kell állítani az Elnökséget, amely az elnökből és két alelnökből áll."

98 Az MSZDPe vezetői ellenezték az intézőbizottságot is, amit nem javasoltak. „A strassbourgi értekezleten kialakított intézőbizottság és főleg az a körülmény, hogy bennünket kész helyzet elé állítottak, azt eredményezte, hogy újra át kell tárgyalni a kérdést. Mi változatlanul a Kormánybiztosság szervezeti formája mellett vagyunk és ebben az irányban igyekszünk kialakítani a szervezetet." — jelentette ki Szélig február közepén. A strassbourgi kongresszus a bécsi döntéssel szemben egy intézőbizottságot állított föl, azoknak bizottságokat kreált, minden tisztséget betöltött, de nem adott fölhatalmazást a három személynek a Kormányképviselet fölállítására. Csupán arra kérte őket, hogy ilyenben azok vegyenek részt. Szélig feltételezte, hogy ha „a három illetékes személyiség a megbízás nélkül hozzálát a Kormányképviselet megalakításához, úgy lesz két párhuzamos szervezet, amely aztán veszekedhet egymással, hogy melyik mire illetékes."

99 Nehezményezte, hogy a Kéthly ék határozati javaslatának lényegét képező pontokat „tökéletesen kihagyta a kongresszus, és így nehéz valamit is kezdeni az egész megalakult MFT-vel, hacsak nem akarjuk elfogadni a kész helyzetet, ami elé bennünket a kongresszus állított. Már pedig mi azért sem fogadjuk el a kész helyzetet, mert az elvieken túl az, precedensül szolgálna a jövőre." — ismertette Szélig pártja kifogásait. Az MFT létrehozásában részt vevő, az '56-osokkal egyetértő, alapító pártok maguknak és a „régi emigránsoknak" is több helyet követeltek az elnökségben, a kormányképviseletben, kevesellték a nekik biztosított helyeket a vezetésben. Az MFT intézőbizottságának február 4-i, New York-i ülésén megállapodtak az elnökség kibővítéséről, elfogadták azt a javaslatot, hogy a háromtagú elnökség és a két titkár mellé a négy párt két-két tagot delegál. A Kormány képviseletet 97 Szélig Imre levele Benjámin Olivérhez. 1957. január 25. 98 Uo. » Uo. 194