Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért” (1956. november 4.–1957. szeptember) / 151–212. o.

Közlemények támogatta a javaslatot. A végleges döntést akkor hozták meg, amikor a ceyloni tag nem volt jelen. Úgy határoztak, hogy a munkát gyorsítandó a kihallgatásokat esetenként két vagy három tag is végezheti. Figyelembe véve azt az amerikai követelést is, hogy a jelenlegi közgyűlés felfüggesztése előtt terjesszék be az első jelentést, úgy látták jónak, hogy a bizottság néhány tagja rövid időn belül „kimegy a New York mellett fekvő Camp Kilmerbe, ahol a magyar menekültek el vannak helyezve, és ott hallgat meg" embereket. Az amerikaiak valószínűleg elegendőnek tartották a három vezető emigráns politikus és néhány tábori menekült kikérdezését az első gyors jelentés elkészítéséhez. A ceyloni tag, élve a gyanúval, azt javasolta, hogy a táborban találomra válasszanak ki embereket, „elkerülvén így, hogy csak a kihallgatásokra »kiképzett« személyekkel beszéljenek." Több tag úgy vélte „csak az Egyesült Államokban lefolytatott kihallgatások alapján nem lehet még részleges jelentést sem a közgyűlésnek beterjeszteni." Ehhez szükséges, hogy „Európában levő menekülteket is kihallgassanak és más anyagokat is tanulmányozzanak", amit egyébként az ENSZ határozat is tartalmazott. Ez viszont kitolta a jelentés elkészítésének határidejét, amit az amerikaiak rossz néven vettek. A ceyloni küldött szerint: „két-három hónapnál korábban nem tud a bizottság jelentést adni a közgyűlésnek." A tempó gyorsításának az igénye azt sejtette, hogy az amerikaiak az ÖB-t formálisan akarták működtetni, és egy lazán összetákolt, gyors jelentéssel csupán propagandacéljaikat akarták alátámasztani. A bizottsági tagok vitája, eltérő szándékai miatt a jelentés gyors elkészítése és a magyarügy megoldása veszélybe került. Január végén még nem lehetett tudni, mikor terjesztik be az első jelentést.

63 A Bizottság tevékenységét és a jelentés tartalmát nagyban befolyásolta, hogy — a magyar követ elemzése szerint — az öt tag közül négy az amerikai politika feltétel nélküli híve és követője volt. Vagyis egyedül a ceyloni küldött törekedett objektivitásra és látott munkához azzal az elhatározással, hogy lehetőleg az igazságot ismerjék meg és tárják fel, ezért más forrásokat is igénybe kívánt venni. 1957 januárja elején a magyarügyben tehát új fejlemények történtek, a harc súlypontja ismét az ENSZ-be tevődött át. Az ÖB létrejöttével és tevékenységével Kéthly Anna, az MSZDPe, az MFT-be tömörült '56-sok, és természetesen az egész magyar emigráció egyetértett, törekvéseit, tevékenységét kész volt meszszemenően támogatni és a bizottsággal együttműködni. Kéthly Anna és az MSZDP vezetői nagy reményeket fűztek az ÖB-hez, benne a magyarügy és a mandátumkérdés megoldásának utolsó lehetőségét látták. Nem véletlen, hogy január 10-től Kéthly figyelmét és szinte minden idejét a vizsgálóbizottság munkája és a vele kapcsolatos teendők kötötték le. Kettős értelemben is érdekelt volt ebben a munkában: egyfelől mint az MFTKormányképviselet elnöke, az egyesített '56-os emigráció képviselője, másfelől « Uo. 180