Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért” (1956. november 4.–1957. szeptember) / 151–212. o.

Közlemények az MFT-t és a kormányképviseletet komolyan is vette, olyannyira, hogy élete végéig államminiszterként ennek vezetőjeként működött. A strassbourgi egyesítő kongresszus csak részben teljesítette feladatát és érte el célját. Egyesítette az '56-s szervezeteket, ami elsődleges feladata volt. De nem egyesült a régi és az új emigráció, az MFT nem lett az egyesített két szervezet központi szerve. Az MFT így mindössze annyi változást eredményezett az emigrációs politikában, hogy az MNB mellett megjelent egy új, „trónkövetelő" szervezet, amely már az új Magyarországot képviselte, politikai felfogását illetően eltért az addigi emigrációs többségtől és szervezetektől. 1957 elejétől tehát két jelentősebb magyar emigráns szervezet tartott igényt a vezető, hangadó szerepre. Ez az emigrációs ellentéteket nem enyhítette, hanem fokozta. A vetélkedés pedig nem segítette az '56-osok eredeti céljainak elérését: az ENSZ-mandátum és képviselet megszerzését és a politikai emigráció egyetlen irányba terelését. Az MFT visszhangja Az MFT létrejöttét a nyugati világ, a magyar emigránsok, sőt a hazai szociáldemokraták is különbözőképpen fogadták. Várható volt, hogy az amerikai vezetőknek nem tetszik majd az elnevezés. „A forradalom szó mögött ők felfordulást és kommunizmust sejtenek."

52 Az amerikaiak nemcsak a szervezet nevét rosszallták, hanem azt is, hogy az emigráció egységét nem hozták létre, az „egyesülés" feltételeit pedig az MFT akarta megszabni és rákényszeríteni az MNB-re, méghozzá olyan politikai követelések alapján, amit Varga Béláék nem fogadhattak el. Az amerikaiakat — és bizonyára más konzervatív, jobboldali csoportokat, erőket is — zavarta, hogy az MFT-t egy „hithű" szociáldemokrata, Kéthly Anna reprezentálta, az '56-osokat ő jelenítette meg az emigrációban, az ENSZ-ben és a közéletben. Szerepét nem csökkentette a két alelnök, Király Béla, és a kevésbé ismert Kővágó József. Az MFT-nek a honi szociáldemokraták sem mind örültek. A szervezetet az itthon élő Révész András is bírálhatta, amire Kéthly egyik levelében reagált. „De azért Révész Andrásnak nincs igaza, ha a »bizottságosdi« ellen szól. — írta Herczognak — A kormányképviselet megalakítása az első és legfontosabb lépés volt arra, hogy a magyarügy iránti érdeklődés — és ezzel a kérdés humanitárius oldalának ébrentartása is — fenn legyen tartható. Itt már annyiféle bizottság, egyesület, forradalmi testület alakult, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Ha nincs egy központi, a valódi forradalmi résztvevők és pártok által megbízott képviselet, akkor ezek az álforradalmárok letarolnak és letarhálnak mindenkit, akit érnek."

53 52 Vass Vilmos levele Strasser Máriához. 1957. március 6. 53 Kéthly Anna levele Herczog Károlyhoz [Oroszlán Pálhoz]. 1957. február. 9. 176