Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért” (1956. november 4.–1957. szeptember) / 151–212. o.

Közlemények felszólalási képviseleti jogot kap szavazás nélkül."

29 - közölte Kiss bizalmasan Osváth Györggyel. Ez egy fél- vagy közbülső megoldás lett volna, mert nem jelentett teljes jogú tagságot, de fórumot, fellépési lehetőséget igen a Nagy Imrekormány képviselőinek, mindenekelőtt Kéthly Annának és más „56-os politikusnak, emigráns vezetőnek" arra, hogy az ENSZ közgyűlésén és a bizottságokban szerepelhessenek, még ha nem is szavazhatnak. A Külügyminisztérium illetékes „összekötőjének" ötlete, az ún. Kormányképviselet létrehozásának gondolata volt. Nem felel meg a tényeknek, amit Szabó Miklós állít, hogy az egyik hivatalos célja volt „a teljesen reakciósnak bizonyult Magyar Nemzeti Bizottmány (MNB) likvidálása. Ugyanis egyre inkább nyilvánvalóvá lett, hogy a régi emigráció még a polgári demokratikus életformát sem hajlandó magáévá tenni."

30 Az igazság sokkal inkább az, hogy az amerikai adminisztráció az MNBt így akarta átmenteni a maga és a jövő számára. Az amerikai javaslatnak két fő követelménye volt. Az egyik, hogy az ún. '56os emigráns szervezetek és pártok fogjanak össze, tömörüljenek egy szervezetbe. A létrehozandó szervezet alakítson Kormányképviseletet, amely mint egységes '56-os képviseleti szerv, az ENSZ, a hivatalos állami szervek, pártok, kormányzati tényezők, politikusok stb. felé a különböző fórumokon és kormányoknál intézkedhet 1956, a magyarügy és az '56-osok nevében. A másik, hogy az '56osok szervezete egyesüljön az amerikaiak által politikailag és anyagilag bőkezűen támogatott, számukra megbízható MNB-vel, az 1945-1948. évi emigránsok szervezetével, az amerikai kormánypolitika elkötelezettjeivel, akiket így átmenthetnek, létezésüket — és ami fontosabb, befolyásukat — biztosíthatják. Kéthly Anna és az MSZDP vezérkara az ötlet mellé állt. Nemcsak azért, mert azt remélték, hogy ezzel jogot nyernek az ENSZ-képviseletre, hanem azért is, mert így széles szervezeti, politikai hátteret teremthetnek a magyarügynek. Kéthly érezte, hogy a nemzetközi életben súlytalan, egyszemélyes harcát nem veszik komolyan, követeléseinek nincsen elvárható társadalmi, politikai következménye, lassan szélmalomharccá degradálódik küzdelme. Ezért fel kell sorakoztatni ügye mögé mindazokat, akik ugyanazt akarják, mint ő. Jól érzékelte, hogy gyengíti a „magyarügy" sikerét és saját pozícióját is az, hogy gomba módra szaporodtak az '56-os szervezetek és pártok, sőt a „szabadságharcosok", „forradalmárok", a magukat a magyar forradalom kizárólagos és hiteles képviselőinek kikiáltók. Ezek az egymással is rivalizáló '56-osok kompromittálták a magyarországi eseményeket, gyengítették Kéthly, az MSZDPe és a tényleges '56-os szervezetek hitelét. Az ekkor New Yorkban élő Kéthly Anna messzemenően egyetértett az '56os szervezetek, pártok egyesítésével, de közvetlenül nem vett részt az előkészületekben, a szükséges határozatok kimunkálásában. Ezt az Európában élő elvtár29 Kiss Sándor levele Osváth Györgynek. 1957. május 7. 30 SZABÓ, 1957.21. 166