Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért” (1956. november 4.–1957. szeptember) / 151–212. o.

Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért" saira bízta, miután pártja vezetőivel kidolgozták az összefogás elveit, a gyakorlati végrehajtás feladatait. Kéthly Anna nemzetközi támogatást keres New Yorkba érkezésétől Kéthly Anna (és Szélig Imre) az első kudarcok után — megfogadva az ENSZ főtitkárának tanácsát — küldetésük nemzetközi és ENSZbeli hátterét, bázisát igyekeztek bővíteni. Az amerikai és az európai országok kormányait, szociáldemokrata pártjait igyekeztek megnyerni ügyüknek, és a követendő politikát egyeztetni velük. Az ENSZ-ről Kéthly első benyomásai kedvezőtlenek voltak, ennek ellenére a népek legnagyobb nemzetközi fórumát továbbra is a „magyarügy" legfontosabb terepének tekintette, és fő célja volt a magyarkérdés ébrentartása a nemzetközi fórumokon. Ezért az ENSZ-ben és azon kívül nagyarányú és kiterjedt kampányba kezdett, hogy a nemzeti missziókat, a delegátusokat, a hangadó neves politikusokat, a nemzetközileg elismert személyiségeket a magyarügy mellé állítsa. Kéthly a következő másfél hónapot utazással töltötte. Első helyen továbbra is az amerikai kapcsolatok álltak, ezért mindenekelőtt az amerikai kormányköröket igyekezett aktivizálni, követelései mellé állítani. Ebben is a legnagyobb amerikai szakszervezeti szövetségek, az AFL-CIO nagyhatalmú vezetői támogatták. A szakszervezeti vezetők közreműködésével eljutott a State Department államtitkárához, a nemzetközi ügyek egyik referenséhez, Murphyhez és munkatársaihoz. A tárgyalás célja az volt, „hogy ezzel is nyomatékos kifejezést adjanak a magyarkérdés mellé való kiállásuknak és azon követelésüknek, hogy az USA külpolitikája ne hagyja magára a nemzeti önrendelkezésért küzdő magyar népet." — írja Szélig. Meglepte Kéthlyt, hogy tárgyalópartnerei tőle „kérdezték, hogy hát mit csináljanak — háború nem kell senkinek, más kivezető út pedig alig mutatkozik."

31 John Foster Dulles külügyminiszter is fogadta őt, és Harrimann is rendelkezésére állt. Felkereste őt az Amerikai Szociáldemokrata Párt főtitkára is, akivel szintén tárgyalt. Ezekről a találkozókról azonban bővebb információt nem sikerült felkutatni. Kéthly Anna elismerte, hogy „komoly támogatást csak a munkás-szakszervezetektől kaptam, amelyek itt valóban nagyhatalmat jelentenek." De ez a támogatás is elsősorban anyagi és propagandatermészetű volt.

32 A fontosabb ENSZ-delegációkat és a körükben uralkodó hangulatot, érveket megismerve arra a következtetésre jutott, hogy mindenkinek elege van a világszerte elburjánzó helyi háborúkból, ezért a béke érdekében ódzkodnak a súlyosabb szankciók alkalmazásától. Az ENSZ-delegátusok szimpátiájának és támo31 Beszámoló a P. V. [Púrtvezetőség] és az. E. B. f Ellenőrző Bizottság] tagjainak, tájékoztató a Pártmegbízottaknak; Kéthly Anna levele Potoczky Máriához. 1956. november 27. 32 Uo. 167