Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért” (1956. november 4.–1957. szeptember) / 151–212. o.

Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért" Kéthly reményét, hogy valahogyan mégis megkaphatja a misszió vezetésének jogát, nemcsak az éltette, hogy a mandátumot lebegtették, hanem az is, hogy a magyarkérdés és ennek alárendelten az ún. mandátumkérdés nem került le az ENSZ közgyűlése és bizottságainak napirendjéről. A nyugati hatalmak és szövetségesei többször követelték, hogy a magyar ENSZ-delegációt fosszák meg mandátumától, ezt azonban nem tudták keresztülvinni. Ezért Magyarország ENSZ-tagságának felfüggesztése maradt érvényben. A magyar delegáció hoszszabb ideig a „passzív rezisztencia" taktikáját választotta. Ezzel egy sajátos helyzet állt elő: a magyar delegáció mandátumát lebegtették, nem vonták be, nem utasították el, de évekig meg sem erősítették hivatalosan. A hely tehát így „foglalt" maradt. Ez az ENSZ határozat Magyarországra és a Kádár-kormányra nézve nem jelentett hátrányos helyzetet: a magyar delegáció, a többi tagállamhoz hasonlóan, gyakorolhatta jogait és diplomáciai kapcsolatait is megszakítás nélkül fenntarthatta az Egyesült Államokkal, a NATO-val és az ENSZ-tagállamokkal is. Magyarország és az ENSZ viszonya azonban elhidegült, mert a Kádár-kormány, védve a maga álláspontját, ekkor még nem járult hozzá a főtitkár hivatalos budapesti látogatásához. Magyarország és az ENSZ „csatája" döntetlenre állott ekkor. Ezt a felemás, ex lex állapotot Kéthly úgy értékelte, hogy tovább harcolhat, remélve: előbb vagy utóbb csak eléri célját. Nem tett le arról sem, hogy az ENSZ XI. Közgyűlésének plénumán felszólalhat, kifejtheti álláspontját, meggyőzheti a küldötteket igazáról, és sikerül őket a magyarügy mellé állítani. Ugyanakkor észlelte, hogy esélyei ez ügyben romlanak, de még hosszú ideig nem adta fel a harcot. A mandátumkudarc Kéthly Anna számára élete végéig fájó pont maradt, amiért Hammarskjöldöt hibáztatta. Sohasem bocsátotta meg — szerinte — paszszív viselkedését. Viszonyuk hűvös maradt a főtitkár haláláig, mert Kéthly nem rejtette véka alá véleményét. Beszédeiben, interjúiban a főtitkárt tehetetlen adminisztrátornak aposztrofálta és később is — többnyire alaptalanul — őt okolta ENSZ-beli sikertelenségéért. Ebben az ügyben az amerikaiakat sem kímélte, róluk sem volt jó véleménnyel. A november 8-i nagygyűlés a Madison Square Gardenben Az ENSZ-mandátum megszerzése körüli váratlan és elkeserítő bonyodalmak és kudarcok ugyan nagy csalódást okoztak Kéthlynek, de nem törték le, más formában folytatta harcát a Bécsben vállalt misszió sikeréért. Kárpótolta őt a kiterjedt propagandakampány, amelyet az amerikai kormányzati és társadalmi szervezetek biztosítottak számára. Sok különböző, kisebb-nagyobb létszámú gyűlésen, tömeges rendezvényen, szűkebb és tágabb körű bizalmas megbeszélésen 163