Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért” (1956. november 4.–1957. szeptember) / 151–212. o.

Közlemények na Magyarország hivatalos képviselője az ENSZ-ben. Állítólag Tildy Zoltán is azt közölte telefonon Nagy Ferenccel, hogy őt — kérése ellenére — azért nem bízzák meg a delegátussággal, mert Kéthly Anna már Bécsben van, és ő képviseli az országot. Ugyanakkor tudjuk, hogy Tildy jelöltje erre a posztra Kosáry Domokos volt.

20 A témát érintő publikációk állítják, hogy Kéthly a Nagy Imre-kormány hivatalosan kinevezett ENSZ-delegátusaként utazott New Yorkba. Egy kiadványban például ez olvasható: „Kéthly Anna az 1956. november 2-án átalakult Nagy Imre-kormányban államminiszter lett. A kormánykabinet ekkor kijelölte az ENSZközgyűlésre utazó magyar delegációt, amelyben Kéthly Anna is helyet kapott."

21 A megfogalmazás azonban pontatlan. A kabinet ülésének jegyzőkönyve szerint Nagy Imre 2-án azt jelentette be, hogy szándékában áll saját vezetésével az ENSZ-be öttagú küldöttséget indítani. Rajta kívül ennek Tildy Zoltán és Kéthly Anna lett volna tagja, a másik két résztvevőről még említést sem tett.

22 Az ENSZ-delegációt tehát Nagy Imre csak tervezte, de nem alakította meg. Kéthly Anna kinevezése sem történt meg, személye csak szóba jött mint lehetséges tag. Ez az ENSZ-ben nem bizonyult elégségesnek, a mandátum megszerzése nélkül pedig szó sem lehetett arról, hogy Kéthly az ENSZ fórumain Magyarország teljhatalmú képviselőjeként szerepelhessen. A hivatalos kormányfelhatalmazás hiánya ugyan egyértelművé tette Kéthly számára, hogy lezárult a mandátum kérdése, ennek ellenére még egy ideig küzdött a megszerzéséért. Később is minden alkalmat, lehetőséget megragadott arra nézve, hogy ezt a jogot reátestálják. Ilyen alkalom adódott pl. az új misszióvezető megjelenésekor. A Kádár-kormány 1956. december 20-án a magyar ENSZmisszió élére új vezetőnek Mód Pétert nevezte ki, aki 1957. január 3-án meg is érkezett New Yorkba. Kéthly ekkor támadásba lendült. 1957. január 12-én határozott hangvételű tiltakozó táviratot küldött Alberto Martin Artajonak, az ENSZ Mandátumvizsgáló Bizottsága tagjának, az ENSZ spanyol küldöttjének az új misszióvezető elismerése ellen, ugyanakkor követelte: a legsürgősebben „az én mandátumomat ismerjék el mint Magyarország létező kormányának képviselőjét. Kéthly Anna, a szabad magyar kormány államminisztere."

23 Táviratának másolatát január 12-én elküldte Dag Hammarskjöldnek is, aki a küldemény érkezését január 15-én visszaigazolta, anélkül azonban, hogy egyetlen biztató szót fűzött volna hozzá, amivel egyértelművé tette, hogy Kéthly követelése ez alkalomból sem teljesülhet. Kéthlynek így a mandátumért folyó sikertelen harca alatt be kellett érnie azzal, hogy — ha ideje engedte — vendégként továbbra is Király Béla és Kővágó József társaságában a karzatról hallgathatta a közgyűlés vitáját. Egy ilyen közös fénykép be is járta a világot. 20 KD interjú. 21 MSZMP. 67-68. 22 PIL

IX. 290. f. 23. ő. e. Minisztertanácsi ülés, 1956. november 2. 23 UNA DAG-l/1.1.1.3-Box 16.; STRASSENREITER, 2004. 211-244. 162