Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért” (1956. november 4.–1957. szeptember) / 151–212. o.

Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért" zása miatt nem tárgyalták, és az ülést új időpont kitűzése nélkül elnapolták. Ekkor amerikai és angol kezdeményezésre összehívták az I. rendkívüli közgyűlést, amely határozatban követelte — többek között — a szovjet csapatok kivonását, a Nagy Imre-kormány visszahelyezését, az ENSZ-megfigyelők beengedését az országba. A Kádár-kormány beavatkozásnak minősítette ezeket a határozatokat és visszautasította teljesítésüket. A XI. közgyűlés résztvevői november 4-én éjjel fél 2-kor szereztek tudomást arról, hogy a szovjet csapatok körülvették Budapestet, a Nagy Imre-kormány tagjai elmenekültek, a Kádár-kormány pedig átvette a hatalmat. Ausztrália delegátusa drámai beszéd keretében követelte a BT azonnali összehívását. Az Egyesült Államok kérésére Entezam iráni képviselő, a novemberi ülésszak soros BT elnöke éjjel 3-ra összehívatta a BT-t — immár negyedszer a magyarkérdésben. Mivel a Szovjetunió élhetett vétójogával, az Egyesült Államok külön javaslattal a II. rendkívüli közgyűlés összehívását kezdeményezte. Azért nem a közgyűlés elé terjesztette ezt a kérést, mert ott a szuezi válság, az Egyiptom elleni háromhatalmi támadás és Kairó bombázása miatt olyan ellenséges volt az érintett nagyhatalmak elleni hangulat, hogy leszavazták volna a javaslatot. A II. rendkívüli közgyűlés november 4-én délután 4 órakor ült össze és egy héten át ülésezett. Kéthlyék New Yorkba érkezésekor az ENSZ-ben igen puskaporos hangulatban folytak a tárgyalások a politikai csatározások a magyarkérdésről és a közben kirobbant szuezi válságról. A közgyűlés összehívásakor az amerikaiak már tudták, hogy Kéthly Anna vállalta a missziót, és hamarosan bekapcsolódhat a magyarkérdés vitájába. Biztosnak látszott, hogy megjelenésével a mandátum kérdését rendezik, és a képviseleti jogot Kéthly Annára ruházzák. A szuezi válság különösen erősen megosztotta az ENSZ tagállamainak sorait, és hatott a magyarügy kimenetelére is, amivel nem utolsósorban az éleződő és világháborúval fenyegető szuezi konfliktusról akarták elterelni a világközvélemény figyelmét. November 5-én az ENSZ-hez érkezett a Kádár-kormány távirata, amelyben megerősítették a magyar ENSZ-képviselő addigi helyettesének, Szabó Jánosnak ideiglenes megbízatását, kérve megbízólevelének elfogadását, így Szabó a II. rendkívüli közgyűlés ülésén részt vehetett, annak ellenére, hogy a Mandátumvizsgáló Bizottság Magyarország ENSZ-tagságának mandátumát felfüggesztette, de nem fosztotta meg a képviseletet jogától. A Bizottság kizáró javaslatát a rendkívüli közgyűlés nem fogadta el. Ez defacto azt jelentette, hogy új személy kinevezése akadályokba ütközik. Az ex lex állapot viszont Kéthlyben azt a reményt táplálta, hogy az ő javára dőlhet el a mandátum kérdése. Ez volt az ENSZ-ben a helyzet, amikor megérkezett New Yorkba Kéthly Anna mint '56 egyetlen és elsőszámú küldötte, képviselője, aki hitte: joggal tart igényt Magyarország képviseletére. Megérkezésük napján a löncs és az ebéd közötti szünetben audienciára jelentkezett az ENSZ főtitkáránál, Dag Hammarskjöldnél, hogy tárgyalhasson a mandátumáról és az országban történtekről. Koradélután levelet juttatott el a főtitkárhoz, amelyben felajánlotta szol159