Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért” (1956. november 4.–1957. szeptember) / 151–212. o.

Közlemények Útban New York felé A 67. évéhez közeledő Kéthly Anna személyes sorsában 1956. november 4-e gyökeres fordulatot hozott. Az újraéledő MSZDP elnökéből az amerikaiak és az osztrákok által körüludvarolt, támogatott fontos ember, a Nagy Imre-kormányt és a magyarországi eseményeket képviselő „ENSZ-delegáció" vezetője lett. Az utat az SZI és az amerikai szakszervezetek, az AFL és a CIO körültekintően készítették elő, és nagyvonalúan támogatták anyagilag és politikailag. Először Münchenben landoltak, és a repülőtér éttermében sajtókonferenciát tartottak, ahol „legfőképpen Kéthly Anna beszélt". Nagy volt a felhajtás, az újságírók folyamatosan fényképezték őket, a vakuk állandóan villogtak. A gép Frankfurtban ismét leszállt, és itt is sajtókonferenciát tartottak. A gép Írországban ismét megszakította útját. Kéthly Annát itt azzal fogadták, hogy telefonon keresi őt Nagy Ferenc. „Annus néni azt mondta — írja az epizódról Bujdosó —, hogy »nem, vagyok hajlandó Nagy Ferenccel beszélni«, de mégis kiment és visszajőve nem mondott semmit." A kitűnő előkészítés következtében a bizottságot már Európában mindenütt nagy stábok fogadták, és sajtóvisszhang kísérte.

9 New York, 1956. november 5. 1956. november 5-én reggel Kéthly Anna — Szélig Imre és László István (alias Bujdosó Alpár) kíséretében — New Yorkba érkezett. A csoport krónikása, a főiskolai hallgató, szemléletesen örökítette meg és adta vissza az első órák történéseit, a fogadtatás részleteit. „Leszálltunk New Yorkban, [...] Előtte a stewardess kérte Kéthly Annát, hogy utoljára szálljunk ki a repülőgépből, [...] mert az újságírók várnak. Néztem ki az ablakon, valóban egy tömeg újságíró várt minket, fényképezőgéppel felfegyverkezve ácsorogtak a lépcső körül. Kiszálltunk. Elég erős kordon volt, az újságírók nem tudtak közel kerülni, de már villogtak a fényképezőgépek. Betereltek minket [...] vaskorlátok közé, ahol az ember csak egyfelé tudott menni, és ahová az újságírók elvben nem tudtak beszabadulni. Gyakorlatban azonban igen, mert beugráltak, és így időnként az embernek az volt az érzése, hogy rögtön elbotlik valamelyikben, ahogyan guggolva fényképeztek minket. [...] A repülőtér fogadótermében rengeteg ember várt minket magyar zászlókkal és éljeneztek! Először nem tudtam, kik ezek. Annus néni mutatta aztán, hogy az ott Varga Béla. Ahá. Ezek azok az úri emberek, akiket otthon nem kívántunk még a hátunk közepére sem. [...] Amikor oda értünk megállítottak minket, Varga Béla köszöntötte a delegációt mint forradalmárokat. [...] Annus néni is válaszolt valamit, egészen tartózkodóan. [...] Kijelentette, hogy az ENSZ-t a magyar nép támogatására akarja kérni. Nem gondol azonban katonai segítségre, mivel nem akar további vérontást. Minden további nyilatko9 BA visszaérni. 156