Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért” (1956. november 4.–1957. szeptember) / 151–212. o.

Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért pártszervezettől küldött érte. A főiskola MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége) bizottságának és Forradalmi Bizottmányának/Bizottságának vezetői is várták őt, mert a határőrök közben értesítették őket.

7 A Főiskola ebédlőjében a küldöttség tagjai ismertették jövetelük célját a diákok vezetőivel, és fegyveres őrséget kértek tőlük, amely biztosítja az utat Pestre, és megvédi őket egy esetleges szovjet támadástól. A főiskolások nem vállalták ezt, mondván: Sopront bekerítették a szovjetek, a gyűrűn nem juthatnak át, nem érhetnek el a fővárosba. Ha ez mégis sikerülne, Nagy Imrével akkor sem találkozhatnak, mert a Parlamentből a kormánytagok ismeretlen helyre távoztak. Megértve a helyzet súlyosságát, Kéthly más megoldást keresett. Úgy döntött, hogy helyben létrehoz egy „delegációt", amely pótolhatja az írásos kinevezést. A delegáció tagjának magán kívül javasolta Szélig Imrét és a szociáldemokrata újságírót. A főiskolások képviselői és a Nemzeti Bizottmány tagjai egyetértettek a delegáció létrehozásával, ám nem támogatták, hogy a „nemzeti" küldöttség tisztán szociáldemokratákból álljon, mert ez nem tükrözné „a magyar forradalom képét". Kéthly egyetértésével ezért a jelenlévők tagnak javasolták a pártonkívüli Bujdosó Alpár felsőéves hallgatót, aki a MEFESZ elnöki funkcióját töltötte be és a Nemzeti Bizottmány tagja volt. Az így kibővült bizottságot demokratikusan megszavazták. A kis csapat a déli órákban, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan visszatért Bécsbe. Feltehetően itt vált világossá, hogy a „bizottságra" nincs szükség, és Bujdosó Alpár szerepvállalása is felesleges, mert a Kéthly útját intéző politikusoknak, hivatalnokoknak a legnagyobb gondot már a vele kapcsolatos iratok megszerzése okozta. Kéthly tapintatosan megkísérelte lebeszélni őt az útról, mondván, „ennek veszélyei is vannak, magának otthon szülei, testvérei vannak. Most itt még egyszer megkérdezem magától, hogy »vállalja-e ezt a kockázatot.«" Bujdosó természetesen azonnal igennel válaszolt. A második kísérlet sem sikerült, ezért »Annus néni« javaslatára, elővigyázatos lépést tettek, és álnevet adtak Bujdosónak, nehogy itthon a „családnak baja legyen."

8 így László István néven kapott azonnal útlevelet, vízumokat, amerikai beutazási engedélyt, amit az amerikaiak fontos embereknek is csak nehezen, hónapokig tartó várakozás után adták meg. November 4-én a délutáni órákban a háromtagú delegáció készen állt a nyugati útra. Az öt embert egy Volkswagennel kivitték a repülőtérre, ahol Bruno Kreisky államtitkár, a későbbi osztrák kancellár várta és búcsúztatta őket. Siettek, mert a repülőgépnek már indulnia kellett. A küldöttség Kéthlyvel az élen repülőgépre szállt. 7 BA visszaérni Budosó Alpár ennek másolatát az 1990-es évek elején bocsátotta rendelkezésemre, amiért ezúton mondok köszönetet segítségéért. 8 Uo. 155