Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért” (1956. november 4.–1957. szeptember) / 151–212. o.

Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért" Imre-kormány régi emigránst nem akart előtérbe tolni, olyan személyt kellett megnyernie az ügynek, aki el tudja hitetni, hogy a régi rendszer visszaállítása szóba se kerülhet, ezt a Rákosi-rendszert támadók, az októberi napokban fegyveresen harcolók sem akarják. Kéthly személyét illetően döntő súllyal eshetett latba az, hogy az SZI is miszsziója mellett foglalt állást. Ezt támasztja alá Szélig Imre beszámolója is. Az a kollektív vélemény alakult ki — írta —, hogy a Nagy Imre-kormány egyetlen Nyugaton lévő tagjának, Kéthlynek, a „magyar nép és haza" érdekében vállalnia kell „az ENSZ-missziót", hogy New Yorkba, az ENSZ székhelyére utazik, és ott a magyar érdekeket képviseli a szovjet katonai fellépéssel és a Kádárkormánnyal szemben. A résztvevők abból indultak ki, hogy a Szovjetunió a fegyveres fellépéssel „súlyosan megsértette az ENSZ alapokmányában lefektetett alapelveket, amelyek védelme így a benne tömörült többi államra hárult. Ettől a fölismeréstől vezettetve és a nemzetközi jog szilárd talpazatán állva született meg az elhatározás, hogy Kéthly Anna elvtársnőnek mint a törvényes, de idegen fegyveres beavatkozás által hatalmában akadályozott Nagy Imre-kormány egyetlen külföldön élő tagjának, nemcsak joga, hanem kötelessége is a magyar népet ért sérelmet az ENSZ fóruma elé vinni, ott képviselni."

3 A hosszú és feltehetően nem könnyű eszmecsere során az SPÖ központjában végül meggyőzték Kéthlyt arról, hogy New Yorkba kell utaznia és az ENSZ-ben fel kell szólalnia az 1956. november 4-e hajnalán bekövetkezett fordulat ellen, követelnie kell a szovjet csapatok kivonulását, a Nagy Imre-kormány visszahelyezését, az október 23-a óta bekövetkezett változások nemzetközi elismerését. Később a Szabad Európa Rádió (SZER) november 2-i (sic!) híre alapján

4 az terjedt el a világban, hogy Kéthly már kétszer is megkísérelte a hazatérést, de ebben hazai földön a szovjet tankok megakadályozták. A hír valótlanságát nemcsak az támasztotta alá, hogy Kéthly eredetileg is november 4-én akart visszautazni, hanem az is, hogy a határok nyitottak voltak, az jött be és ment ki, aki csak akart.

5 Arról nem is beszélve, hogy Kéthly Nagy Imrétől kapott diplomata útlevéllel ment ki Bécsbe, és 4-én azzal is jött haza. A SZER álhírével bizonyos körök Kéthlyt abba a helyzetbe akarták hozni, mintha nem saját akarata, döntése alapján, a „magyarügyért" vállalt misszió miatt utazott volna New Yorkba és maradt volna Nyugaton, hanem azért, mert az erőszak ebben megakadályozta. Kéthly végül, amikor elvállalta a missziót, utólagosan elfogadta ezt az „érvelést", bár igen ritkán említette meg, és általában akkor sem tért ki a részletekre. Tárgyaló partnerei az SPÖ székházban arról is biztosíthatták Kéthlyt, hogy útját megfelelően előkészítették és a helyszínen is segítik majd. Kéthly tehát abban a tudatban és azzal a bizonyossággal vállalta el a missziót, hogy annak 3 Beszámoló a P. V. [Pártvezetőség] és az E. B. [Ellenőrző Bizottság] tagjainak, tájékoztató a Pártmegbízottaknak. Megjelent: STRASSENREITER, 2006. 4 Rövid hírek. Magyar Honvéd, 1. (1956) november 3. 5 Király Béla szerint ekkor már nem létezett határzár. KIRÁLY -BALOGH-VlTEK, 2003. 153