Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért” (1956. november 4.–1957. szeptember) / 151–212. o.

Közlemények fordulat következett be: a szovjet hadsereg hajnalban fellépett a harcoló magyar csoportok ellen, katonái elfoglalták a fővárost és a parlamentet, amelyet — kivé­ve Bibó Istvánt és Dobi Istvánt — mindenki elhagyott. Nagy Imre és hívei — az előzetes megállapodás értelmében — a jugoszláv követségre menekültek, mások az angol, az amerikai, a francia követségen találtak menedéket. Kéthlynek felvé­telről lejátszották Nagy Imre több nyelven, korábban felvett drámai felhívását, amelyben az ENSZ-től kért segítséget a „forradalom és kormánya számára", és ellenállásra szólította fel a magyarokat. Ugyanekkor tudta meg, hogy Kádár János, a Nagy Imre-kormány tagja, megalakította a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt, amely politikai és katonai fordulatot hajtott végre, megindokolta ellenkormánya létrehozását, és közölte, hogy kérésére hajnalban a szovjet hadse­reg átfogó támadást indított a fegyveres felkelők ellen. Ismertette kormánya programját, és csatlakozásra szólította fel a népet, fegyverletételre a harcoló csoportokat. A Kéthlyt szállító gépkocsi osztrák vezetője szerint a drámai eseményeket Kéthly Anna fegyelmezetten fogadta, mint olyan valaki, aki biztos volt abban, hogy ez előbb vagy utóbb bekövetkezik. „Nem gondolkozott három másodper­cig sem. >>Ennek ellenére utazunk!<< — jelentette ki közömbös hangon." 2 Határozott szándéka ellenére mégsem indult haza. A megdöbbentő hírekre a Székházban összesereglett osztrák, magyar (többek között az emigráns Magyar Szociáldemokrata Párt vezetője, Szélig Imre) és más nemzetiségű politikusok, pártvezetők ugyanis tanácskozni kezdtek arról, hogy ebben az új helyzetben mi a teendő, és elsősorban — személy szerint — Kéthly Annának mit kell tennie? A megbeszélésen Kéthlyn és Széligen kívül jelen volt előbbi húga, Magda, az oszt­rák belügyminiszter, Ottó Helmer, az osztrák szociáldemokrata politikus, Péter Strasser, továbbá az SZI vezetői közül néhányan, az amerikai követség képvise­lője (talán nagykövete?) és egy szociáldemokrata újságíró. Nem sikerült kiderí­teni, hogy a tárgyalás során ki milyen álláspontot foglalt el. A mintegy két és fél, három órás tárgyalás eredményeként Kéthly Anna végül is elvállalt egy misszi­ós szerepet; azt, hogy New Yorkba utazik, az ENSZ-ben feltárja országa tragikus helyzetét és segítséget kér a Nagy Imre-kormány visszatéréséhez, a szovjet csa­patok kivonulásához, a november 3-i állapotok visszaállításához. Kéthly Anna előtérbe kerülésénél a legfontosabb érv az volt, hogy a Nagy Imre-kormány államminisztereként, a „forradalmi kormány tagjaként" egyedül tartózkodik Nyugaton, és ez predesztinálja őt arra, hogy kormánya nevében az ENSZ-ben hitelesen képviselje a magyar érdekeket. Erre a szerepre nem is egy jelentkező volt, pl. Nagy Ferenc, aki Bécsben, majd Svájcban követte a hazai eseményeket. Nagy Ferenc telefonon arra kérte Tildy Zoltánt, a Nagy Imre-kormány miniszterét, hogy nevezze ki őt kormánya ENSZ-képviselőjévé, amit azonban elutasítottak. Peyer Károly is körutat tett Európában 1956 júliusában-augusztusában, de ő október 25-én meghalt. A Nagy 2 Arbeiter Zeitung, 68. (1956) november 5.1. 152

Next

/
Thumbnails
Contents