Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A Habsburg Monarchia katonai kiadásai az udvari pénztár és a hadi fizetőmesterek számadásai alapján, 1543–1623. Adalékok a török elleni küzdelem finanszírozásának történetéhez / 85–138. o.

Kenyeres István: A Habsburg Monarchia katonai kiadásai ter katonai kiadásai mindössze 33,8 %-ra, a hivatali és szállítási költségekkel együtt is csak 46%-ra rúgtak. A katonai kiadások kapcsán a központi hivatalok közül a főélésmester részére történt a legnagyobb kifizetés (460 000 rFt), ami magyarázható is a mezei hadak jelentős arányával, illetve azzal, hogy a megmaradt magyarországi végvárak ekkor már alig-alig rendelkeztek élelmezési forrásként számba jöhető uradalommal. A magyarországi végvidékek: így a Kanizsával szembeni, a győri, a bányavárosi és a töredékeiben meglévő felsőmagyarországi végvidékre mindössze 120 000 rFt kifizetés történt, amely összeg a kiadásoknak még a 3%-át sem érte el! Összevetésül: a magyarországi végvidék zsoldösszege 1627-ben 887 119 rFt-ra rúgott.

113 Sokkal meghatározóbb a Németrómai Birodalomban és a részben a Habsburg Monarchia területén bevetett mezei hadak szerepe, amelyekre közel 600 000 rFt-ot fordítottak, a kiadások 14,2%át. Érdemes megjegyezni, hogy 1622-ben a Német-római Birodalom és az osztrák örökös tartományok területén állomásozó mezei haderő havi (!) zsoldja 219 975 rFt-ra rúgott.

114 Egyébként a hadi fizetőmester által eszközölt katonai kiadások aránya szembetűnően visszaesett: az 1570. évi 70%-ról 46%-ra. A hadi finanszírozási rendszer átalakulásáról árulkodik az is, hogy önmagában a legjelentősebb kiadási tétel a hiteltörlesztés volt, ez a kiadások negyedét emésztette fel, míg a különféle jogcímen kiosztott segélyek és támogatások a kiadások ötödére rúgtak. Összességében a 16. századi viszonyokhoz képest az udvari hadi fizetőmester bevételi és kiadási rendszerének teljes átstrukturálódását tapasztalhatjuk — tegyük hozzá: mindkét oldalon a magyarországi helyzet kárára. Míg fél évszázaddal korábban, 1570-ben a magyarországi jövedelmek körülbelül a negyedét képezték a hadi fizetőmester bevételeinek, addig ez az arány — az összeg volumenének főként az inflációnak köszönhető kétségkívüli növekedése (292 000 rFtról 547 000 rFt-ra) ellenére — alig 6% alá esett vissza. Ennél is nyilvánvalóbb a Magyar Királyság szerepének visszaesése a kiadások esetében: amíg 1570-ben a magyar, horvát és vend végvidékeken szolgáló katonaság zsoldjára több mint 670 000 rFt-ot (676 369 rFt) fizettek ki, ami akkor a kiadások 52%-át jelentette, addig 1623-ban még 120 000 rFt-ot sem adtak ki (2,8%) a magyarországi végekben szolgáló zsoldosok fizetésére. Mielőtt azonban az utókor nevében elkezdenénk öklünket rázni a 17. századi Habsburg uralkodóink felé, hogy 16. századi elődjeikhez képest így elhanyagolták a magyarországi hadszíntér finanszírozását, hangsúlyoznunk kell, hogy az 1623. évi hadi fizetőmesteri számadás olyan helyzetet tükröz, amikor a Habsburg Monarchia nyugaton állt hadban, míg a török fronton hivatalosan béke volt. Amíg 1570-ben, amikor nyugaton ténylegesen béke volt, sokkal erőteljesen folyt a se, háború se béke helyzetben, állandó fenyegetettségben lévő magyaror113 PÁLFFY, 1995/c. 122. (Pálffy csak valószínűsíti, hogy rFt-ban tüntették fel az összeget.) 114 OBERLEITNER, 1858. 14. Egy Oberleitner által közölt kimutatás szerint a birodalom hadi költségei 1618-1640 között 110 millió rFt-ot tettek ki, tehát éves szinten 4,8 millió rFt-ra rúgtak. Uo. 45-48. 129