Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A Habsburg Monarchia katonai kiadásai az udvari pénztár és a hadi fizetőmesterek számadásai alapján, 1543–1623. Adalékok a török elleni küzdelem finanszírozásának történetéhez / 85–138. o.

Közlemények szági végvidék kiépítése, megerősítése, addig 1623-ra a végvári rendszer már lényegében teljesen kiépült, katonai szervezete, ellátási rendszere rögzült, így a bécsi központból nézve a német-római birodalmi hadszíntér érthető okokból elsőbbséget élvezett. Amíg újabb hadi fizetőmesteri számadások vagy kimutatások nem kerülnek elő, addig is mindenesetre óvatosan kell bánnunk a fentebb közzétett adatokkal. 4. Összegzés Befejezésként annyit mondhatunk el, hogy a 16. század közepétől kiépülő magyarországi végvárrendszer és a tizenötéves háború finanszírozása kapcsán még sok kérdés vár tisztázásra. A korszakból nagy számban, szinte majdnem minden évből fennmaradt udvari pénztári számadáskönyvek alapján elsősorban a katonai kiadások minimumösszegeit lehet meghatározni, amely adatok alapján ugyanakkor arra is fény derült, hogy az 1540-es évektől 1556-ig, a Haditanács megalakulásáig ez a hivatal játszotta a kulcsszerepet a magyarországi végvárrendszer finanszírozásában. Fontos megjegyeznünk, hogy ebben az időszakban az udvari pénztár bevételeiben a magyarországi jövedelmek nem játszottak szerepet, tehát ekkor a magyarországi végvidéket lényegében a Habsburg uralkodó más országainak és tartományainak jövedelmeiből és a külföldi segélyekből finanszírozták. Ez az anyagi támogatás kulcsfontosságúnak bizonyult: segítségével sikerült a török terjeszkedést úgy-ahogy megállítani és a végvárrendszer kiépítését megkezdeni. Az 1550-1560-as évektől szerepét a magyarországi hadi fizetőmester vette át, aki mellé az 1560-as évek végétől felzárkózott a felsőmagyarországi hadi fizetőmester: a két hivatal gondoskodott a magyarországi hadi költségek finanszírozásáról és bevételeik jelentős hányada, mintegy harmada-negyede közvetlenül a Magyar Királyságból származott. A két hivatal a kulcsszerepét a tizenötéves háború utolsó harmadáig megőrizte, ekkor egy rövid időre újfent az udvari pénztár játszott meghatározó szerepet. A 17. századi kitekintésünk ugyanakkor azt sugallja: a hosszú török háború lezárultával és a harmincéves háború kitörésével a Habsburg-udvar figyelme már nem a magyarországi végvidék finanszírozására összpontosult. Az is tanulságként vonható le, hogy a monarchia katonai kiadásainak finanszírozásában — csakúgy, mint a korabeli nagyhatalmak (Spanyolország, Franciaország) esetében — a hiteleknek döntő szerepük volt, ám ezt a hitelfelvételi rendszert még további kutatásoknak kell részletesen feltárniuk. Zárásként még egy tanulság vonható le: az udvari pénztár és a hadi fizetőmesterek tekintélyes terjedelemben fennmaradt számadásainak bevételi és kiadási tételei a Habsburg Monarchia valamennyi tartományának és országának, ügyeinek olyan mértékű összefonódását mutatja, amely alapján nem könnyű abban a kérdésben dönteni, hogy melyik ország, tartomány milyen arányban viselte a végvárrendszer fenntartásának anyagi terheit. Ez az összefonódás rész130