Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A Habsburg Monarchia katonai kiadásai az udvari pénztár és a hadi fizetőmesterek számadásai alapján, 1543–1623. Adalékok a török elleni küzdelem finanszírozásának történetéhez / 85–138. o.

Kenyeres István: A Habsburg Monarchia katonai kiadásai az 1540-es évek végén már meghaladta a fél millió rajnai Ft-ot, az 1550-es évek végétől pedig már rendszeresen több mint egy millió rFt-ot tett ki ez az összeg, a tizenötéves háború kezdetére pedig már megközelítette a másfél millió rFt-ot! Ez az összeg mintegy 21-22 000 főnyi végvári katonaság állandó zsoldban tartását fedezte volna, de akkor még nem is számoltunk az erődítési, hadfelszerelési és egyéb hadi költségekkel, amelyeket ha figyelembe veszünk, akkor mintegy 2 millió rFt körüli összeget kapnánk. Példának okáért nézzük meg, mi volt a helyzet 1593-ban, a tizenötéves háború kezdetén: ekkor a magyar és horvát végek 171 várában 22 693 fő katona volt az előírt létszám, amelynek zsoldigénye 1 338 014 rFt volt, ehhez jött még 4800 fő mezei seregekben szolgáló katona 388 608 rFt-nyi zsoldja, ez összesen 1 726 622 rFt-ot tett ki, tehát az egyéb hadi költségek nélkül is már tetemes összeget kellett volna előteremteni.

9 A Habsburgok valamennyi bevétele is éppen hogy alig fedezte volna a hadi költségeket, de az udvar, az államigazgatás szintén tetemes költségeit figyelembe véve állandó, méghozzá jelentős deficittel számolhatunk. Ez a rövid áttekintés is jól mutatja, hogy milyen kihívások elé állították a Habsburg-államapparátust és a Magyar Királyságot a török elleni védelem költségei, különösen a tizenötéves háború időszakában, amikor nem csupán a végvári katonaságot, hanem évről évre változó számú, időnként több tízezres mezei hadakat is fizetni kellett. A szakirodalomban ugyanakkor az is elterjedt, hogy a tizenötéves háború lezárultával, majd pedig a harmincéves háború eszkalálódásával a magyarországi hadszíntér elvesztette korábbi jelentőségét, amely a végvárrendszer finanszírozásában is erőteljesen éreztette hatását.

10 A kérdéskörnek természetesen van egy másik vetülete is, hiszen immáron évszázados vita folyik arról, hogy a török elleni védekezés terheit ki viselte, mennyivel járult hozzá a Magyar Királyság és mennyivel a többi Habsburgtartomány a török elleni védelem költségeihez? A legfrissebb kutatások alapján a Magyar Királyság bevételei az 1550-es évek elején elérhették a 750 000 rFt-ot, majd az 1560-as években némi visszaesés tapasztalható (ekkor kb. 600 000 rFt-tal számolhatunk),

11 de a következő két évtizedben, a tizenötéves háború előtti időFerdinánd és II. Miksa alatti rendes és rendkívüli bevételekre 1. RAUSCHER, 2004. 188-248., 278312. Pálffy Géza egy 2001-ben írt tanulmányában a fenti adatok és egy 1577. évi, Leohard von Harrach titkos tanácsos kimutatása alapján legalább 2 millió rFt-ra teszi a birodalom bevételeit. PÁLFFY, 2001/a. 200. Lényegében ezt az adatot ismétli legújabb tanulmányában is, amikor 1,9-2,1 millió rFt-ra teszi a Monarchia bevételeit az 1570-80-as éveiben. PÁLFFY, 2007/a. 1083. Véleményem szerint ennél magasabbra, akár 2,5 millió rFt-ra is becsülhetjük az összeget, mivel a magyarországi bevételeket (a hitelügyletekkel együtt) a szakirodalom általában alábecsülte. Vö.: KENYERES, 2003/b. 92-103. Az újabb kutatási eredmények alapján újabban Pálffy is magasabbra, mintegy 2,3-2,4 millió rFt-ra becsüli a Habsburg Monarchia bevételeit: PÁLFFY, 2007/ b. 2. táblázat. 9 A fenti adatokra 1. PÁLFFY, 2001/a. 189-202. A végvárrendszer fenntartására vonatkozó irodalomból 1. még: AC3ÁDY, 1888/a. 64-85., 246-267.; OBERLEITNER, 1860. 1-231.; SZEGŐ, 1911. 211-245.; HÓMAN-SZEKFŰ, 1935.116-167.; SZÁNTÓ, 1977. 21-45.; BENDA, 1983. 49-59.; PÁLFFY 1995/a. 61-86.; PÁLFFY 1996.193-195.; CZIGÁNY 2004. 61-68. 10 L. pl. CZIGÁNY, 2004. 69-73. " KENYERES, 2003/a. 84-90. 87