Levéltári Közlemények, 78. (2007)
Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A Habsburg Monarchia katonai kiadásai az udvari pénztár és a hadi fizetőmesterek számadásai alapján, 1543–1623. Adalékok a török elleni küzdelem finanszírozásának történetéhez / 85–138. o.
Közlemények szakban a bevételek évi 700-800 000 rFt-ra tehetők, jobb esetben pedig elérhették akár a 900 000 rFt-ot is. 12 Ez óriási teljesítmény volt a korabeli kormányzattól és magától az országtól is, hiszen kb. ugyanannyi bevételre sikerült szert tenni a 16. század utolsó harmadára, mint Hunyadi Mátyás idejében! (Ez a teljesítmény még figyelemreméltóbb, ha hozzátesszük, hogy a 16. században még nem volt jelentős a pénzromlás mértéke.) Jelenlegi ismereteink szerint a bevételeknek kb. a felét fordították közvetlenül hadi célokra, 13 így maximum évi 450 000 rFt-tal tudott az ország a török elleni védekezés költségeihez hozzájárulni. Ez az öszszeg, mint láthattuk, jobb esetben a felét, rosszabb esetben alig a harmadát tette ki csupán a végvári katonaság zsoldszükségletének. A fenti gondolatmeneteknek mindeddig két alappillére volt: egyik oldalon a kamarai kimutatásokon, ritkábban számadásokon alapuló, a Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia bevételeiről tett becslések, a másik oldalon pedig a főként várjegyzékeken, ritkábban hadi költségvetéseken alapuló zsoldköltségek összegei. A tényleges finanszírozási mechanizmusról illetve, a katonaságnak valójában kifizetett összegekről igen kevés információ áll a kutatás rendelkezésére. Az alábbiakban két, eddig nem igazán (ki)használt forráscsoport, a hadi fizetőmesteri számadások és az udvari pénztár számadáskönyveinek adatai alapján igyekszünk a 16-17. századi magyarországi végvárrendszer és az egyéb hadi költségek finanszírozásának kérdéskörét új megvilágításba helyezni. 1. A Habsburg Monarchia központi pénztárai: az udvari és a hadi fizetőmesterek kasszái A Habsburg Monarchia 16-17. századi pénzügy-igazgatási rendszere az Udvari Kamarán és az annak lényegében alávetett országos és tartományi kamarákon, így az Alsó-Ausztriai, a Felső-Ausztriái (más néven innsbrucki vagy tiroli), a Cseh, a Sziléziai, Magyarország esetében pedig a Magyar és a Szepesi Kamarákon nyugodott. Ezek a pénzügy-igazgatási szervek kezelték a kincstár felügyelet alatt lévő jövedelmeket, uradalmakat, bányákat, pénzverdéket stb. és közreműködtek a birodalom területén mindenhol meglévő hadi adó beszedésében. 14 A kamarák a működési költségeiken túl közvetlenül is részvettek a katonai kiadások fedezésében, valamint az udvartartás költségeinek előteremtésében. Ez a két legfőbb feladat volt az, ami a Habsburg Monarchia úgymond központi költségvetési kiadásait képezte, hiszen a több ország felett uralkodó, egyúttal németrómai császári címet is birtokló Habsburg fejedelmek csupán egyetlen, ám funk12 KENYERES, 2003/b. 101. 13 1574-1576-ban a Magyar Kamara kiadásainak 41%-át, míg a Szepesi Kamara kiadásainak kb. 70%át fordította katonai kiadásra. A jelentős magyarországi jövedelmeket kezelő Alsó-ausztriai Kamarából pedig a kiadások 30-40%-át fordíthatták katonai célra. Uo. 97-100. KENYERES, 2001.137-138. 14 Összefoglalóan 1. RAUSCHER, 2004.153-176. ^>:
