Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - IRODALOM - Honvári János: A snagovi foglyok. Nagy Imre és társai Romániában. Iratok. Összeáll., a jegyzeteket és a bevezető tanulmányt írta Baráth Magdolna, Sipos Levente. Budapest, 2006 / 202–210. o.

Irodalom tagja volt az MDP, majd annak feloszlatása után az MSZMP legszűkebb vezető testületeinek, és november 1-jéig látszólag minden meghozott intézkedéssel egyetértett, beleértve a semlegesség kinyilvánítását és a Varsói Szerződésből való kilépést is. Attól kezdve, hogy az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága az október 23-án kezdődött „eseményeket" ellenforradalomnak minősítette, Kádárt a szűken vett Nagy Imre-csoport minden tagja árulónak tartotta, aki „hazugságra építi és hazugságokra alapozva vezeti a kormányt, nem mondja meg az igazat a népnek" (133). A többpártrendszer visszaállításával a Nagy Imre-csoport tagjainak egy része maga sem értett egyet, Losonczy pl. arról beszélt, hogy az 1945. évi politikai rendszerhez való visszatérést a helyzet elkerülhetetlen kényszerűsége tette szükségessé, de azt is hangoztatta, hogy ezzel akkor a Magyarországon tartózkodó Mikoján és Szuszlov is egyetértett. Donáth még tovább ment, amikor kijelentette, hogy a tömegek nyomására kilátásba helyezett politikai szabadságjogok egyes elemeit a helyzet megszilárdulása után felül lehetett volna vizsgálni. A kötet második részét azok a közösen vagy egyénileg fogalmazott politikai levelek teszik ki, amelyeket a csoport tagjai a magyar, a román, a szovjet, az olasz, a jugoszláv kommunista párt vezetőihez és irányító testületeihez intéztek. Ezekben a levelekben mindenekelőtt tiltakoztak a rájuk vonatkozó megállapodás súlyos megsértése és Magyarországról történő elhurcolásuk miatt. Nem valószínű, hogy nagy reményeket fűztek volna akciójuk eredményességéhez, mivel mindannyian jól ismerték a kommunista diktatúra működési mechanizmusát. Saját tapasztalataikból tudták, hogy ez a hatalom — ha pillanatnyi érdeke úgy kívánja — minden erkölcsi skrupulus nélkül azonnal felrúg mindenféle megállapodást. Nagy Imre a kevésbé vonalas (vagy akkor annak tűnő) kommunista pártok (Lengyel Egyesült Munkáspárt, Olasz Kommunista Párt, Jugoszláv Kommunisták Szövetsége) vezetőihez írott levelében azt javasolta, hogy küldjenek ki nemzetközi bizottságot a magyarországi októberi felkelés valódi okainak feltárására, célkitűzéseinek kivizsgálására, az események pontos rögzítésére, az abban részt vevő testületek és vezető személyiségek szerepének őszinte tisztázására. Nagy Imre a román miniszterelnökhöz írt levéltervezetében ízekre szedte a román és a magyar kormány 1956. november 22-i megállapodásában szereplő azon kitételt, miszerint a csoport „a menedékjog nemzetközi szabályainak" megfelelően tartózkodik keleti szomszédunkban. Mert vendégjogról nehéz akkor beszélni, ha kényszerlakhelyen, szigorú fegyveres katonai őrzés mellett, a külvilágtól és egymástól is elzárva tartanak fogva hónapokig embereket. Talán maga sem bízott benne igazán, de a csoport többi tagja iránt érzett felelősségtől vezérelve Nagy megpróbálta az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságánál és a magyar kormánynál elérni, hogy Magyarországra történő hazatelepülésükig tegyék lehetővé Romániából Jugoszláviába való távozásukat. Tette ezt azért, mert a Magyarországról gyéren csordogáló hírekből lassan egyértelművé vált számára, hogy odahaza az 1950-es évek első felében megrendezett koncepciós perekhez hasonló véres leszámolásra készülnek ellenük, amelynek során ismét elmarad a reális és mértéktartó vizsgálat, ráadásul az egyre durvuló vádakkal szembeni 206