Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - IRODALOM - Honvári János: A snagovi foglyok. Nagy Imre és társai Romániában. Iratok. Összeáll., a jegyzeteket és a bevezető tanulmányt írta Baráth Magdolna, Sipos Levente. Budapest, 2006 / 202–210. o.

Irodalom védekezés és nyilvános véleménynyilvánítás minden lehetőségétől megfosztották őket. Kállai Gyula 1957. január 25-i bukaresti látogatása után a csoport helyzete minden szempontból határozottan romlott. Ekkor született meg Nagy Imrének az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságához címzett levéltervezete, amelyben a forradalom miniszterelnöke elvi engedmények nélküli kompromisszumkészségről tett tanúbizonyságot. A szocialista országok, így a Szovjetunió és Magyarország közötti együttműködést a függetlenség, az egyenjogúság, a szuverenitás és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elve alapján kívánta újjászervezni. Reményeket fűzött a Szovjetunió 1956. október 30-i nyilatkozatához, de nem vette kellőképpen figyelembe, hogy az egészen más körülmények között született, ezért annak őszinteségét már csak ezért is meg kell kérdőjelezni. Az ország 1956. november-decemberi rendkívül súlyos gazdasági helyzete valóban szükségessé tette volna az összes „szocialista, demokratikus és haladó erő" egyesítését és összefogását, ám a gazdasági és politikai konszolidáció — részben a szocialista országok hiteleinek, részben a kíméletlen terrornak, más oldalról pedig az életszínvonal terén a tömegeknek nyújtott érzékelhető kedvezményeknek köszönhetően — sokkal gyorsabban bekövetkezett, mint ahogy arra néhány hónappal korábban bárki is számított volna. „Mindenkinek — írta Nagy Imre —, de főképpen azoknak, akik az elmúlt évek ellenzéki mozgalmában, a párt és a szocializmus ügyéért minden áldozat vállalására készek voltak, most a szocializmus lobogója alatt a pártban kell tömörülniök." (254.) Ne feledjük, hogy ez a párt az MSZMP volt, amelyet Nagy szerint azért kell az MDP egykori pártellenzékének támogatnia, hogy megakadályozzák a bukott Rákosi-Gerő-féle pártvezetés visszatérését. Nagy ebben az írásában az MSZMP tagjának tekintette magát, illetve kijelentette, hogy ha ebből a pártból kihagyták volna, akkor tag akar lenni, és azonnal kéri a felvételét. „A párthoz tartozónak érzem magamat és párttagságomért minden rágalommal és váddal szembenézve, mint a múltban, most is harcolok." (254.) Nagy az ország nehéz helyzetére való tekintettel a sztrájkok beszüntetésére és a munka felvételére szólította fel a munkásokat, jómaga pedig késznek mutatkozott közreműködni az országban kialakult politikai és gazdasági nehézségek leküzdésében. „Én innen messziről, az élettől elszigetelve is úgy érzem, hogy [...] ez az állásfoglalás segíthetne csökkenteni a kétségtelenül nagy nehézségeket, amelyek leküzdésében — ne vegyék szerénytelen túlzásnak vagy önteltségnek — hasznosan tudnék közreműködni és a demokratikus nemzeti öszszefogás, valamint a párt elvi-politikai és szervezeti egységének megteremtése terén eredményes munkát tudnék végezni." (253.) Nagy Imre természetesen csak a saját nevében beszélt, de üdvösnek tartotta volna, ha a forradalom leverése után hatalomra került párt- és állami vezetéssel még szembenálló snagovi csoport többi tagja is hasonló elhatározásra jutna. Hitet tett a szovjet-magyar barátság mellett és kijelentette, hogy „sohasem voltam, most sem vagyok és a jövőben sem leszek soha szovjetellenes, mindig a Szovjetunió barátja voltam és az is maradok". Ez a kapcsolat és barátság azonban, tette hozzá ismét, csak a 207