Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről / 3–61. o.

Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről 1. Kulturális piac és szolgáltatási verseny 1.1. A piaci szolgáltatók versenye az utóbbi évtizedekben rászoktatta a gazdaságilag fejlett társadalmak polgárait arra, hogy az államot és annak valamenynyi szervét, intézményét az általa nyújtott szolgáltatások minőségén, gyorsaságán keresztül mérjék le. Ez nem jelenti azt, hogy az értékelés mindenkor a valódi teljesítményen alapul, hiszen a fogyasztásban egyre nagyobb szerep jut a marketingnek, az „öneladás" képességének. A piacon gyakorta nem az a termék győz, amelyik a legjobb. A folyamat egyik főszereplője maga az állam és az annak irányítását kézben tartó politikai csoportok, amelyek egyre több szolgáltatási kötelezettséget kívánnak meg, kényszerítenek ki, segítenek elő a közszférától és az azzal kapcsolatba kerülő egyéb szereplőktől. Természetesen az államnak a minőség „helyzetbehozása", a kiegyenlítés terén komoly szerepe, feladata van (volna). Ennek módjában, eszközeiben és különösen mértékében jelentős eltérések vannak az egyes politikai filozófiák között. A (neo)liberális állam a kultúrát is inkább piacosítja, azonban egy konzervatív, az állam szerepvállalási kötelezettségét hangsúlyozó felfogás ezen jelentősen változtathat. 1.2. Mára a levéltárak is — akarva, nem akarva — belesodródtak ebbe a „szolgáltatási spirálba", és nem kerülhetik ki a helyzethez való alkalmazkodást. Elsősorban annak a ténynek a tudomásulvételét, hogy a források birtokosai, döntnökei, de maga a társadalom is a jövőben mindinkább az általuk nyújtott szolgáltatások minőségén, fontosságán, elérhetőségén és hatósugarán keresztül értékeli őket — le vagy fel. A feladat sémája a klasszikus gazdaságtan megalkotása óta adott: piacfelmérés — piacképes termék létrehozása — a termék piacra vezetése: marketing — a megszerzett piaci pozíciók megtartása: folyamatos monitoring, alkalmazkodás és mindehhez hozzátartozik az udvarias, gyors és szakszerű kiszolgálás, hogy a tisztelt vevő holnap is benézzen hozzánk. 1.3. Fentebb már említettük: véleményünk szerint a levéltárak „piacképes", szolgáltatható és egyedi „termékekkel" rendelkeznek. Más „versenytársakhoz" képest azonban ma még jelentős hátrányban vannak. A könyvtárak polcairól a „sztorit" emelheti le az olvasó, az újságokon keresztül pedig a jelenben képes tájékozódni. Ráadásul létszámban, szervezetben is tekintélyesebb hálózattal rendelkeznek, mint a levéltárak. Kiterjedtebb és jobban szervezett a nemzetközi kapcsolathálójuk, az uniós bürokrácia is kiemelt figyelemben részesíti őket (az EU által kötelezővé tett 20 elektronikus szolgáltatás egyike a közkönyvtári katalógusok hozzáférhetősége, keresési lehetőségek elérése 1954-ig visszamenőleg). Előbb ébredtek rá a telematikus fejlesztések szükségességére, az ezzel kapcsolatos ismeretek megszerzésének fontosságára, és már évekkel ezelőtt megfogalmazták az ezzel kapcsolatos stratégiai céljaikat. Mindeddig élen jártak az adódó pénzforrások megszerzésében, és jelenleg a közgyűjtemények közül ők rendelkeznek a legtöbb felhalmozott ismerettel és gyakorlati fejlesztéssel a területen. Mindebben — a személyes momentumokon túl — elsődleges szerepe van az 18