Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről / 3–61. o.

Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről Országos Széchényi Könyvtár és Könyvtári Intézet módszertani, orientáló és menedzselési munkájának. És tegyük még mindehhez hozzá azt a viszonylag széles társadalmi réteget, amelyet — szolgáltatásaival — a könyvtári rendszer elér. Ugyanakkor egyértelműen látszik, hogy a könyvtáros lobbi uralni is szeretné a nemzeti örökséggel kapcsolatos „elektronizációs teret". Különösen a Neumann-ház projekt, melyre a kulturális kormányzat szinte kizárólagossággal építi a nemzeti örökség digitalizációjával kapcsolatos elképzeléseit, és mely 2005-ben „maga alá gyűrte" a NAVA-t és az NDA-t is, noha teljesítménye (a NAVA-t kivéve) nem éppen impozáns: sem a Ház, sem az NDA nem töltődött fel tényleges tartalommal. Ugyanezt a kiugrást a múzeumi szférában nem látjuk, sőt — néhány kivételtől eltekintve — azt mondhatjuk, hogy levéltáraink a digitalizálás és a honlapkészítés terén legalább azonos szinten vannak velük. A múzeumi hálózatnak azonban jelentős érdekérvényesítő erőt ad az a tény, hogy szoros szálakkal kapcsolódnak a turizmusiparhoz, és szolgáltatásaik — a könyvtárakhoz hasonlóan — nagy tömegeket érhetnek el. 1. 4. A levéltárak nyilván sosem vehetik fel a versenyt hálózati kiterjedtségben vagy a látogatók számában a két társintézményi szervezettel. Ahol „legyőzhetik" őket, az elsősorban az elektronikus kultúraterjesztés. A könyvtárak szolgáltatásai alapvetően az általuk őrzött könyvekhez való eljutás elősegítésében, illetőleg elektronikus változatának szolgáltatásában merülnek ki. A múzeumok szolgáltatásainak is határt szab a tárgyak statikus jellege, adattáraik pedig meglehetősen specializáltak, bár kétségkívül nagy érdeklődésre tarthatnak számot. Velük szemben a levéltárak olyan anyagot kezelnek, amely az élet megannyi jelenetét, részletét, „sztoriját" tartalmazza (még ha esetenként nem is egyszerűen feldolgozható, narratív formában), és ami a legfőbb értékei közé tartozik: ezek az iratok személyes, közösségi és/vagy társadalmi jellegűek egyszerre. Kutatójuk nem a mások tudásán keresztül látja a világot, hanem lehetőséget kap ismeretei bővítésére önmagáról, környezetéről, vagy akár az Őt érdeklő dolgok történeti kapcsolatairól. Ezek az iratok jelentik a „már megírt" tudás kontrollját is, az eddigi feldolgozásokat hitelesítő lábjegyzeteket. A levéltárak az emlékezet tárházai. 2. Elektronika és szolgáltatás 2.1. Az elektronika alkalmazása a levéltárakban nem öncél. Feladata kettős, részben a levéltárosok segédeszközeként működik, mely hatékonyabbá, gyorsabbá teszi tevékenységüket a munkafázisok áttekinthetőbbé válásával és a nyilvántartások egységes vezetésével, valamint sokoldalú használhatóságával. Másrészt az elektronikus szolgáltatások az intézményen belül és kifelé a jövőben meghatározói lesznek a levéltárak tevékenységének, ez lehet a leginkább alkal19