Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - IRODALOM - Katona Csaba: Tóth Árpád: Önszervező polgárok. A pesti egyesületek társadalomtörténete a reformkorban. Budapest, 2005 / 184–194. o.

Irodalom szítik. A bevezető rögzíti, hogy mik a kutatás céljai, mi indokolja a „helyszín" (Pest) kiválasztását, majd a szerző az általa meghúzott időhatárok mellett érvel. Tóth Árpád számos célt tartott szem előtt: feltérképezni a pesti egyesületeket összességében (mindezt nemzetközi összehasonlításba ágyazottan), ezenfelül megvizsgálni, hogy a társadalom és ezen belül a város közéletére miként hatott az egyesületek működése, milyen súlya volt azoknak, továbbá azt, hogy de iure milyen célokat tűztek ki ezek, és a defacto működés során ezek miként és menynyiben tárgyiasultak. E tág határokon belül mozgó kutatás velejét a szerző ekképp foglalja össze: „... két általános szempontot emelek ki: részben az egyesületek tényleges társadalmi jelentőségét, súlyát [...], illetve azt, hogy a társadalom különféle csoportjai közül melyek és milyen módon vettek részt az egyletek tevékenységében. [...] a szűk értelemben vett városi egyesületekben milyen és mekkora szerepet vittek a jellegzetesen a városokhoz kötődő csoportok, az ún. „régi polgárság", a modern (burzsoá) polgárság korai képviselői, illetve a (városba költözött) nemesség. Gondolatmenetemben ahhoz a történész irányzathoz kötődöm, mely a „polgárság" illetve „középosztály" historiográfiai helyét a bevett klisék finomításával próbálja revízió alá vonni. [...] Az egyletekben (különösen a városhoz szorosan kötődőkben) a nemesi jogállásúak mellett tehát jelentős, másokéval nem pótolható szerepet vállalt a polgárság." (9-10.). A szerző pontosan megjelöli forrásanyagát, a kutatás mechanizmusát (egyúttal gyakorlati korlátait), ezzel összefüggésben pedig indokolja a kötet törzsanyagát alkotó fejezetek — igaz, nem feltétlen szerencsésen formált — arányainak kialakulását: „... az, hogy a jótékonysági és az önsegélyező egyleteknek önálló fejezetet szentelek, míg a többi típust egyetlen „egyéb" csoporton belül tárgyalom, nem csak azzal a törekvésemmel magyarázható, hogy a terjedelem az ismeretek arányait is tükrözze. Az a tartalmi megfontolás is kifejeződik ebben, hogy ez utóbbi egyletek többsége lazábban kötődött a város életéhez. így az egyes fejezetek kidolgozottsága (egyben terjedelme) részint az adottságok, részint viszont tudatos döntésem függvénye." (13.) A bevezetőt módszertani ismertető (nevek átirata stb.), illetve rövid kutatástörténeti áttekintés (és a köszönetek sora) zárja. A nyolc fejezet közül alapjában véve az 1., továbbá a 7. és a 8. üt el a többitől: a 7. (A pesti izraelita egyesületek) kevésbé, mert ez, ugyanúgy, mint a 2-6. fejezetek, más szempontrendszer alapján ugyan, de konkrét egyesületeket vizsgál, az 1. (Az egyesülettörténeti kutatás tapasztalatai) és a 8. (Következtetések és kitekintés), mint címük is érzékelteti, ennél erőteljesebben. A 2. és 6. — bibliai hasonlattal élve: szinoptikus — fejezetek közül kiemelkedő fontosságú a 2. (Szegénykérdés és egyesületi jótékonyság) és a 3. (Temetkezési és betegsegélyező egyletek), aminek okait a szerző — egyebek mellett — a fent idézett mondatokkal is indokolta. Az 1. fejezet általános összefoglalást nyújt azokról az európai egyesületekről, amelyek mintául szolgál(hat)tak a pestiek számára, kiegészítve a témára vonatkozó historiográfiai ismeretekkel. Ezenfelül a vizsgált korszak időhatárain belül Pestről rajzol plasztikus képet a szerző, majd áttekintést ad az akkor és ott mű188