Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről / 3–61. o.

Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről megfelelően — keresni kell szolgáltatásaik piacra helyezésének útjait, feladataik összekapcsolását a gazdasági és a civil szférával, a velük való együttműködés elveit és gyakorlatát kialakítva megteremteni a feladatfinanszírozás sokszínűségét. A kisebbik jelenlegi kormánypárt a kultúrafinanszírozás radikális reformját látná szívesen. A párt jelenlegi elnökének programja szerint: „... decentralizálni kell az elosztási rendszert ... az államnak meg kell szüntetnie fenntartói jellegét azokban az intézményekben, amelyek nem országos hatáskörűek vagy nem központi kulturális infrastruktúrát biztosítanak. A nemzeti alapintézmények körét és feladatait meg kell határozni, költségvetési támogatásukat pedig biztosítani kell, hogy ne pályázgatással és a monopóliumukat kihasználó, piactorzító gazdasági tevékenységgel törekedjenek a pótlólagos források megszerzésére". Az ellenzéki parlamenti párt a jelenlegi kormány által preferált angolszász liberális jólétiállam-modellel, illetőleg a magas állami újraosztásra épülő skandináv típusú jóléti állammal szemben az ún. „rajnai modell" (Németország, Ausztria) felé közelítené a magyar államberendezkedést, de nem a teljes adaptálással, hanem a saját modell megteremtésével. Ez a kormánypártokéhoz képest az állami szolidaritás és szerepvállalás fontosságát hangsúlyozza. Finanszírozási kiterjedtségét tekintve középutat jelöl ki az angolszász „kisállam" koncepció, illetőleg a skandináv, erőteljesen redisztributív rendszer között. Bár a kultúrafinanszírozást tekintve az ellenzéknek jelenleg nincs deklarált célkitűzése, nyilvánvaló, hogy a jelenlegi kormánypártokhoz képest szélesebb kört vonna be (különösen az esélyegyenlőség szempontjait figyelembe véve) az állami finanszírozásba. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ellenzék ne keresné a finanszírozás „pótlólagos" vagy „alternatív" lehetőségeit. Összegezve: a mai kormány és ellenzék államkoncepciója alapfilozófiájukat tekintve is ellentétesek. Kormányváltás esetén bizonyára a koncepció változására is számítani lehet. Vannak azonban olyan elemek, amelyek változatlannak tűnnek ebben az esetben is. Ezek elsősorban • a költségszemléletű kulturális menedzsment megkövetelése, • a kulturális intézményeknél a mérhetőség, a monitoring szempontjának előtérbe helyezése, • az egyéb forrásból is finanszírozható tevékenységek, projektek (esetenként intézmények, intézményi formák) esetében az állami szerepvállalás csökkenése vagy megszűnése. 10