Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről / 3–61. o.

Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről VÁLTOZÓ TÁRSADALMI TÉR — KIHÍVÁSOK 1. Az infokommunikációs forradalom következményei Napjainkra az információ szolgáltatása, megszerzése, terjesztése a társadalom szervezésének, sőt a gazdaság működésének is talán legfontosabb tényezője lett. Korunkat szokás információs társadalomként is emlegetni. Az adatcserében való részvételünk része mindennapjainknak, és mindinkább meghatározza helyünket, lehetőségeinket és pozíciónkat a társadalomban. Az informatika, amely az adatcsere expanziójának legfőbb előmozdítója, nemcsak mikrokörnyezetünkre van hatással, hanem átalakítja az államról vallott felfogásunkat, az állammal és szervezeteivel kapcsolatban megfogalmazott elvárásainkat is. Érzékenyebbek vagyunk működésének demokráciaellenes attitűdjeire, átlátni, ellenőrizni szeretnénk, nyitottságot és szolgáltatást várunk tőle. Az adatáramlás felgyorsulása, mind teljesebb szabadsága egyben átalakította környezetünket és így fogyasztási szokásainkat is. A média „sekélyesedése", bulvárosodása, az új technikák alkalmazásában jártasak és az arra képtelenek közötti társadalmi szakadék, a szellemi javak gyors, szinte azonnali megszerzésére való törekvés és az ezzel együtt járó felületesség mind-mind kísérőjelenségei, de hovatovább már meghatározói a változásoknak. Nyilvánvaló, hogy a levéltárak nem léphetnek ki ebből a térből, annak klímájához aklimatizálódniuk kell. A kihívások különösen az alábbi területeken érhetők tetten. 1.1. A magyar társadalom mediatizált. A média (főként az audiovizuális média) szerepe, hatóereje a nyugati társadalmakhoz mérten is óriási. Karikírozva: aki nincs benne, az talán nem is létezik. A széles közvélemény számára legalábbis nem. A tömegek figyelmét azonban inkább a populáris, sok esetben bulvár, könnyen befogadható, ismereti hátteret nem kívánó termékek kötik le, és a minőséget közvetítőknek csak akkor van esélyük, ha portékáik „piacképesek", és azt „a közönség éberségét kijátszva", megfelelő módon, technikákkal és eszközökkel képesek eladni. A termék valódi tartalma ebben a tekintetben csak másodlagos, az elsődleges az érzés, amit a fogyasztóban keltünk vele szemben. (Napjaink példája: a Van Gogh-kiállításhoz hasonló művészeti termék már nemegyszer megfordult Magyarországon, de a különlegesség, a szenzáció, a kihagyhatatlan érzése talán még egyik kapcsán sem uralkodott el ilyen mértékben.) E tekintetben a levéltárak nincsenek rossz kiindulási pozícióban. Az általuk őrzött iratok az élet „teljességének" és bonyolultságának lenyomatai. Visszatükrözik a társadalom működését az állam valamennyi szegmensében, de informálnak a mikrokörnyezetekben bekövetkezett változásokról és akár egyetlen személy életútjának mozzanatairól is. Az emberi tudás őrzőhelyei közül — ebben a tekintetben — kétségkívül privilegizált helyzetben vannak, és e lehetőség fel- és kihasználása rajtuk is múlik. 11