Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: Beszterce város levéltárának történetéhez / 99–127. o.

Közlemények naszódi intézmény nem tekintett vissza hosszú múltra, 1931. augusztus 2-án jött létre néhány naszódi román értelmiségi (Iulian Martian, Virgil §otropa, Iuliu Moisil és mások) magánkezdeményezéséből, saját gyűjteményeik egyesítésével.

30 A Határőr Múzeum levéltárának bővítését 1937. november 10-től hangsúlyosabbá tette és hivatalos formába öntötte, hogy mint aligazgatóság önálló intézménnyé vált az 1925 (1920) óta fennálló kolozsvári levéltári igazgatóságon (Directia Regionalá a Arhivelor Statului Cluj) belül.

31 A szervezeti reform ellenére a nem megfelelő, rendezetlen naszódi elhelyezés egyrészt megnehezítette vagy egyenesen lehetetlenné tette a kutatást, másrészt pedig komoly veszteségekkel járt. A károkat az is szaporította, hogy az intézmény eredeti iratokat kölcsönzött ki különböző óromániai kutatóknak, akiktől ezek nem vagy nem mindig kerültek vissza, hanem ottani gyűjteményekbe (főleg bukarestiekbe) vándoroltak. Különösen erősen sújtotta ez a Petru Rares, uralkodási idejéből (1527-1538 és 1541-1546) származó forrásanyagot, illetve a Mihai Viteazul erdélyi regnálására vonatkozó iratokat.

32 A naszódi években egy átrendezés is történt a Berger-féle, szigorú kronológiai rendet követő első sorozatból, illetve az Aktén sorozatból kiemelték az általuk román vonatkozásúnak ítélt iratokat, ezekből pedig bizonyos következetlenséggel 55 csomót alakítottak ki, amelyeket a levéltár második sorozatához csatoltak.

33 Az újabb történelmi fordulat, az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntés Magyarországnak juttatta Besztercét is, természetesen annak levéltárával együtt.

34 A magyar hatóságok 1942 októberében visszahozatták Naszódról a város ősi archívumát, és komoly erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy helyreállítsák az iratok Berger-féle rendjét.

35 Az újrarendezés nehéz szakmai munkáját a vármegyei levéltáros, Kopasz Gábor végezte, akinek a megye hathatós támogatásával sikerült elérnie, hogy az iratok 1943 nyarára hozzáférhetővé kellett volna Naszódra szállítani, a prefektus azonban saját hatáskörében az egész levéltárat elvitette. Wagner némi pontatlansággal 1935 körűire helyezi a levéltár átszállítását. UR I. köt. XI. 30 Bistrita-Nasaud, 24-25. A múzeum levéltára 1939-ben három „szekcióra" oszlott: I. A régi besztercei levéltár. II. A naszódi autonóm kerület levéltára, 1861-1877. III. A Határőr Múzeum iratgyűjteménye, 1762-1851. Inventarul, 397-398. Már a múzeum alakulása előtt is létezett a $otropa által szerkesztett Arhiva Some$ana névre hallgató tudományos folyóirat (1924-1940), amelynek szerzői azonban 1934 után sem használták fel a régi besztercei levéltárban rejlő lehetőségeket, hanem szinte kizárólag a román határőrvidék 18-19. századi történetére koncentráltak. 31 Inventarul, 397.; DRÁGÁN, 1995. 9. Dordea valószínűleg ehhez a szervezeti átalakításhoz köti a besztercei levéltár Naszódra szállítását, és ezért helyezi azt 1937-re. DORDEA, 1985. 230. 32 UR I. köt. XI. Kopasz említ egy konkrét esetet: Filippoiu Onosiu bukaresti tanárnak a múzeum 1939-ben 79 eredeti iratot kölcsönzött ki, amelyek valószínűleg sohasem kerültek vissza. KOPASZENTZ, 1943. 155. 33 DORDEA, 1985. 230-235. 34 1940. október 10-én Kossányi Bélának, a Magyar Országos Levéltár kiküldöttjének vezetésével hivatalos bizottság mérte fel a levéltár állapotát. KOPASZ -ENTZ, 1943. 154. 35 KOPASZ-ENTZ, 1943. 156. A levéltár ismertetőjében tévesen 1940-re teszik a visszaköltözést. DORDEA, 1985. 236; Ernst Wagner szintén tévesen jelöli meg az évet: 1941. UR I. köt. XI. 106