Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: Beszterce város levéltárának történetéhez / 99–127. o.

Közlemények Besztercét is, amely még 1602-ben bekebelezte a város melletti Niederwallendorfot, illetve a döntően román lakosságú, ám eredetileg szintén szászok által lakott, Moldvával, Máramaros és Belső-Szolnok vármegyékkel is határos Radnavölgyre (vallis vagy districtus Rodnensis/Rodnaer Tal), a későbbi naszódi határőrezred törzsterületére, mintegy 20 településsel.

4 A szűkebb besztercei kerület a késő középkori egyházigazgatási viszonyok tükreként két különálló részből állt össze, a Belső-Szolnok és Doboka vármegyék, illetve a Radna-völgy által övezett nagyobbik a Besztercei Káptalan területének felelt meg, a Doboka vármegyébe (a Mezőségbe) beékelődött, Kolozs és Doboka vármegyékkel határos kisebbik pedig a Királyi Káptalanénak.

5 A Radna-völgyét Mátyás 1469. évi és 1475. évi kiváltságlevele mint tartozékot a kerülethez csatolta, és a privilégiumok félreérthető megfogalmazása ellenére a völgyet a továbbiakban a város tulajdonaként kezelték,

6 4 A szűkebb besztercei kerület 17. században meglévő települései, modern román és magyar névalakokkal: Baierdorf/Királynémeti/Crainimát, Bistritz/Beszterce/Bistrita, Deutschbudak/Szászbudak/Budacu de Jos, Dürrbach/Dipse/Dipsa, Gro6"(en)dorf/Sajónagyfalu/Mariselu, Heidendorf/Besenyő/Viisoara, Jaad/Jád/Livezile, Kleinbistritz/Aszú- vagy Kisbeszterce/Dorolea, Lechnitz/(Szász)lekence/Lechinta, Mettersdorf/Nagydemeter/Dumitra Maré, Minarken/Malomárka/Monariu, Oberneudorf/(Felsőszász)újfalu/Satu Nou, Petersdorf/Péterfalva vagy Petres/Petris, Pintak/Pinták vagy Péntek/Slá tini ta, Sanktgeorgen/(Szász)szentgyörgy/Singeorgiu Nou, Johannisdorf/(Sajó)szentivány/Sintioana, Schelken/Selyk vagy Zselyk/Jeica, Schönbirk vagy Zippendorf/Szépnyír/Sigmir, Senndorf/(Kis)zsolna/Jelna, Totsch vagy Tatsch/Tács/Tonciu, Treppen/(Szász)törpény/Tárpiu, Wallendorf/Aldorf/Unirea, Waltersdorf/Kisdemeter/Dumitrita, Weipkirch/Fehéregyháza/Albestii Bistritei, Wermesch/Vermes/Vermes és Windau/Vinda/Ghinda. Részletesen: MÜLLER, 1985. 181-183. és WAGNER, 1997. 386-393. Wermesch esetében biztosan, Schelken és Tatsch esetében pedig feltehetően számolhatunk a 17. század elején átmeneti elnéptelenedéssel. BINDER, 1994. 4. térkép. Más kiváltságos kerületekkel összevetve: BAK, 1997. 108. A 19. század elején Grofidorf és Johannisdorf 1766. évi elcsatolása (militarizálása) következtében már csak 24 településből állt a szűkebb besztercei kerület. MARIENBURG, 1813. 386-387.; BENKŐJ., 1999. 531 5 A kerület Györffy György szerint három fázisban alakult ki, ebből ered az, hogy három részre oszlik. GYÖRFFY, 553-565. A kerület középkori és kora újkori földrajzi kiterjedéséhez, helységeihez térképekkel: BlNDER, 1994. Binder munkája a kiadott forrásokon kívül a Magyar Országos Levéltárban található 1698., 1713., 1721. és 1750. évi összeírásokat, illetve Pesty Frigyesnek az OSZK-ban őrzött 1865. évi helynév gyűjtését vonja be (és adja ki). 6 Friedrich Kramer már 1880-ban rámutatott arra, hogy az 1475. évi privilégium megfogalmazása, mely szerint a radnaiak a továbbiakban a beszterceiekkel azonos jogokkal bírnak, megtalálható más egykorú adománylevelekben is, mégpedig olyan esetekben, ahol a jogi aktus egyértelműen alárendeltségi viszonyt hozott létre. Maga a privilégium is alátámasztja ezt az álláspontot, amikor erőteljesen korlátozza, sőt visszájára fordítja a névleges jogkiterjesztést: „Ita tamen, quod oppidum ipsum et pertinentiae eiusdem dictae civitatis nostrae subjecta semper esse censeantur." TEUTSCH, 1880. 112-113. A román kutatásban ezzel szemben ma is egyfajta fokozatos jogvesztésről beszélnek Radna kapcsán, és az 1475. évi adománylevél értelmezésekor az egyenjogúságot és nem az alávetettséget hangsúlyozzák. DORDEA, 1985. 216. és 220. Georg Eduárd Müller alapvető munkájában egyértelműen a város mint földesúr tulajdonaként írja le a völgyet. MÜLLER, 1985. 307. 100