Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről / 3–61. o.

Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről modernizálok érdeklődését és a könyvtárakat a települési kulturális intézményi integrációs tervek középpontjába helyezték. A múzeumokat pedig a politika (de a hétköznapi gondolkodás is) mindinkább köti ahhoz az innovatív iparághoz, melyet turizmusként szoktunk összefoglalni. A kulturális politika szemszögéből az a meghatározó szerep, amelyet a levéltárak pl. a jogbiztonság fenntartásában, a közigazgatás működésében játszanak, másodlagosnak tűnnek, vagy legalábbis számukra nem képeznek preferenciaalapot. Hasonlóképp van az iratrendezéssel, selejtezéssel és más levéltári alaptevékenységgel. Manapság a „nyitott vagy szolgáltató levéltár — szolgáltató állam" vagy a „levéltári anyag digitalizálása — a kulturális javakhoz való hozzáférés esélyének megteremtése" kapcsolatpárok azok, amelyek a modernizálok füleit megnyitják. (Hozzátehetjük még ehhez az immár szintén bevetté vált „állományvédelem — örökségvédelem" fogalompárt.) 2.3. A kultúrafinanszírozás A kultúrafinanszírozás irodalma egyre szélesebb, és — különösen vizsgálódásunk kereteiben — egyre kevésbé áttekinthető. Ma már több hazai felsőoktatási intézményben működnek művelődés-gazdaságtani tanszéki csoportok és a művelődés-gazdaságtan kötelező tantárgy az említett képzések keretében. A kérdést illetően a politika szereplői is különös ambícióval fogalmaznak meg programokat, víziókat. Ha a levéltárak finanszírozását tekintve a kultúra tengelye mentén gondolkodunk, akkor szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy a politikai pártok gyakorlatilag az általuk vallott államfelfogásoknak megfelelően fogalmazzák meg a kultúrafinanszírozására vonatkozó elképzeléseiket is. A jelenlegi kulturális kormányzat konkrét, ágazati finanszírozási koncepciója lényegében nem létezik, illetőleg láthatóan a művészetek finanszírozási „modernizációjára" koncentrál. A közgyűjteményekre vonatkozó alapelvek viszont már megfogalmazódtak. A levéltárak azonban — amennyiben alapfeladataiknál maradnak — csak tevékenységük kis szegmensében lesznek alkalmasak pl. a brit Árts & Business rendszer adaptálására. A finanszírozásukat egyértelműen az állami, önkormányzati gondoskodás körében kell megoldani. így értelmezendő a modernizációs koncepció alaptétele is: „Az állam azokat a feladatokat finanszírozza (intézményi vagy feladatfinanszírozás formájában), amelyek pénzellátása közérdek, de mástól az el nem várható, nem remélhető." Mindez persze nem menti fel a levéltárakat annak keresésétől, kutatásától, hogy tevékenységeik azon szűk szegmensében, ahol közvetlenül kapcsolódnak be az új kulturális javak, termékek létrehozásába (a levéltári anyag használatra bocsátása: könyvkiadás, rendezvények stb.), miként tudnak az új finanszírozási követelményeknek megfelelni. Tevékenységükben — a miniszteri koncepciónak 9