Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Kertész Balázs: Az Országos Széchényi Könyvtár MNy 64. jelzetű nyelvemlékéről. Egy hiteleshelyi eljárás során készített feljegyzés / 91–103. o.

Kertész Balázs: Az Országos Széchényi Könyvtár MNy 64. jelzetű nyelvemlékéről jegyzetekből is ismert.

26 A nyelvemlékben az egyik időmeghatározás mellé Ladamócz (Ladmac) település nevét is leírta a scriptor, tehát biztos, hogy ott történt tanúvallatás. A tanúk neve után következetesen feltüntetett települések, Újhely,

27 Újlak,

28 Zemplén,

29 Ladamócz

30 és Szomotor a leleszi prépostság külső hiteleshelyi működésének a konventhez legközelebb eső területén találhatók.

31 A Borsa által vizsgált feljegyzések nagyobb részén nincs teljes keltezés;

32 a szövegek kezdő része változatos, több jegyzetben „részletesebb bevezető rész van, amely az eljárásnál hivatalos minőségben jelen volt személyek nevét vagy funkcióját rögzítette."

33 A nyelvemlékben a tanúvallomásoktól jól elkülöníthető bevezető részt találunk, amely tartalmazza a tudományvétel egyházi ünnep szerint meghatározott napi dátumát,

34 az ügyben eljáró királyi ember és a konventi kiküldött nevét, a megbízott egyházi intézmény nevét, megnevezi továbbá magát az ügyet, valamint az eljárás fajtáját. Ez a részletes bevezető rész tehát fejlettnek mondható. A szubjektív forma (en elotem Zalontai Balint elot) sem szokatlan, hiszen a 16. században a leleszi kiküldöttek a parancslevelek hátlapjára írt jegyzetekben már élnek ezzel a formával, hiteleshelyi protocoUumokban pedig magyar nyelvű, szubjektív formában fogalmazott szövegeket is találunk.

35 A befejező rész közli a tudományvétel helyszínét, megismétli a keltezést, valamint Zalontai Bálint és Zalánkeméni Péter nevét. A Borsa-tanulmányban bemutatott kéziratok egyik felében az érdemi részt semmilyen szöveg nem követi, a másik felében különböző befejező részek olvashatók.

36 A feljegyzéseket nem ritkán zárópecséttel látták el, ilyen esetben a tartalom csak a pecsét feltörése után vált olvashatóvá. A leleszi konventhez köthető, Borsa által bemutatott feljegyzéseket is megpecsételték,

37 ugyanakkor a jóval később készült nyelvemléken pecsét vagy annak nyoma nem látható. A kézirat versóján, Sáfár Albert és Szekeres Simon vallomása között (41-42. sor) egy figyelemre méltó, a királyi ember (homo regius) jelentésére vonatkozó latin megjegyzés olvasható: Retulit regius. Ez a két szó más kéztől származik, mint a magyar nyelvű szöveg, és minden bizonnyal a leleszi konventben írták rá a papírlapra. Eckhart Ferenc alapvető jogtörténeti monográfiájában a királyi és egyházi ember jelentéstételéről így ír: „Az eljárás befejezése után a két ember megjelent az egyházi testület előtt, és [...] eskü alatt jelentették eljárásuk ered-e. TÓTH, 2001.425. 27 A mai Sátoraljaújhely: CsÁNKI, 1890.

1. köt. 339-340. 28 A mai Kisújlak: CsÁNKI, 1890.

1. köt. 365. 29 CSÁNKI, 1890.

1. köt. 340. 30 CSÁNKI, 1890.

1. köt. 355. 31 Vö. KUMOROVrrz, 1928. 5. A nyelvemlékben említett települések megtalálhatók a következő térképen: Atlasz, 1914.13. térkép. (A térképen Vécs Bodrogvécs néven szerepel.) 32 BORSA, 1987.41. 33 BORSA, 1987. 42. 34 A 16. században a hiteleshelyi okleveleket egyházi ünnepek szerint keltezték. PAPP, 1936. 88. 35 KUMOROVITZ, 1928.4.; PAPP, 1936.106. 36 BORSA, 1987. 42. 37 BORSA, 1987.42-43. 95