Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Kertész Balázs: Az Országos Széchényi Könyvtár MNy 64. jelzetű nyelvemlékéről. Egy hiteleshelyi eljárás során készített feljegyzés / 91–103. o.

Forrásközlések volt a custos.

19 Leleszen a custos irányította a konvent hiteleshelyi működését, fontosabb ügyekben gyakran maga járt el.

20 Zalánkeménit tekinthetjük a nyelvemlék írójának. A registrum keletkezési idejének meghatározásában Perényi Gábor életrajzi adatai is támpontul szolgálnak. Őt Perényi Gábor országbíróval, Abaúj vármegye főispánjával azonosíthatjuk, akiről tudjuk, hogy 1532-ben született és 1567. június 7-én hunyt el.

21 A tanúvallomásokat tehát csak az utóbbi dátum előtt jegyezhették le. A nyelvemlék létrejöttének terminus post quem-je pedig az 1562. év: a leleszi konvent által kibocsátott hiteleshelyi oklevél ekkor említi először Zalánkeméni Péter nevét. A 14. század folyamán lényeges változás következett be a magyar perjogban: kialakult egy új bizonyítási eljárás, az úgynevezett tudományvétel (inquisitio), melynek során tanúkat vallattak.

22 Tudományvétel alkalmával a királlyal szembeni alattvalói hűség alapján mindenki köteles volt vallomást tenni.

23 A tanúnak vallomása előtt igazmondásra vonatkozó esküt kellett tennie, ezt a kötelezettséget az 1486. évi X. törvénycikk elő is írta, miként azt is, hogy a tanúkat különkülön, egyénenként kell vallatni.

24 A nyelvemlék azt bizonyítja, hogy Zalontai Bálint és Zalánkeméni Péter ezeknek az előírásoknak megfelelően jártak el: a tanúkat egyénenként kérdezték ki, és vallomása előtt mindegyik tanú letette az igazmondásra vonatkozó esküt, amire a feljegyzésben a „meg esküt" kifejezés utal. Az említett törvénycikk azt is meghatározta, hogy a tanúvallatás során fel kell jegyezni a tanúk nevét, hovatartozását, társadalmi állását, jobbágy esetében ura nevét, valamint magát a tanúvallomást.

25 A nyelvemlék ennek a törvényi szabályozásnak is megfelel: Zalánkeméni Péter minden vallomás esetében következetesen lejegyezte a szükséges adatokat. A feljegyzés befejező része szerint a tanúvallatás Vécsen zajlott le, ennek ellenére feltételezhetjük, hogy a királyi ember és a konventi kiküldött több településen is járt. Erre utal a vallomások közé három ízben beszúrt eodem die időmeghatározás, amely a külső hiteleshelyi eljárás során a mandátumok hátlapjára írt 19 KUMOROVITZ, 1934. 31., 45.; KUMOROvrrz, 1928. 10. Az 1486. évi X. te. előírta, hogy a konventekből hiteleshelyi külső munkára csak áldozópapot lehet kiküldeni: „... de conventu verő, nisi fráter in sacerdotio constitutus ad executiones mittantur." DRH, 1989. 272. 20 KUMOROVITZ, 1928. 8-9. A leleszi konventben a 16. század második felében uralkodó állapotokhoz 1. PAPP, 1936.10., 14., 26-28. 21 NAGY, 1862. 227., 233-234. 22 A tudományvétel kialakulásához és fejlődéséhez L: HAJNIK, 1899. 276-341. 23 HAJNIK, 1899. 290. 24 „Cum autem pro aliqua evocatione vei inquisitione facienda vei alia quacunque re emittuntur, inquisitionem ipsam cum homine regio [...Jfacere debeant singillatim tam a nobilibus quatn ignobilibus et ab omnibus etiam aliis, quos habere poterit. Antequam tamen inquiret, strictissimum iuramentum ab eis exigere teneatur, quod quicquid ab eis interrogabit, fideliter et veraciter confitebuntur." DRH, 1989. 272. Vö. HAJNIK, 1899. 284., 290.; STOLCZ, 1912. 43.; SZAKÁLY, 1968. 20. 25 „Postmodum verő nominatim unde scilicet sínt et si ignobiles fuerint, cuius sünt iobagiones, cuius etiam condicionis et item quid de re, de aua inquirit, quilibet ipsorum sáré confitebitur, de verbo ad verbum singulorum scilicet attestationem seribere debeat et teneatur." DRH, 1989. 272. Vö. HAJNIK, 1899. 291. 94