Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Bertényi Iván: XVI. Benedek pápa címere. Új fejezet a pápai heraldikában? / 73–90. o.

Bertényi Iván: XVI. Benedek pápa címere Három részre osztott címerpajzsára három különböző jelképet helyezett. A fő címerképként szereplő arany kagyló teológiai értelemben az emberi tudás végességére és Isten végtelenségére utal. Egy Szent Ágostonhoz kötődő legenda szerint előbb ki lehet merni egy kagylóval a tenger vizét, mint megérteni a Szentháromság titkát. Emellett a kagyló a középkortól kezdve a zarándokok (főként a Santiago de Compostellába vezető tengerparti úton Szent Jakab apostol kegyhelyére utazók) jelképeként is közismert szimbólum, és mindezek mellett a Regensburg mellett fekvő — Joseph Ratzinger által régebben szívesen felkeresett — schotteni monostor címerében is szerepel. A pajzsfő első felében látható mór fej a 14. század második évtizede óta a freisingi püspökség (1818 óta münchen-freisingi érsekség) jelképe. A hagyomány szerint Ottó püspökre (1112 körül—1158), I. (Barbarossa) Frigyes császár (1152-1190) tetteinek, nevezetesen a császár által vezetett keresztes hadjáratnak a megörökítőjére (és magára a hadjáratra) utal. Végül az arany pajzsfő hátsó részén látható, hátán zsákot cipelő medve az első freisingi püspök, a 7-8. században élt Szent Korbinián legendás történetének a szereplője: az utazó főpap lovát az erdőben elragadta egy medve, ezt azonban utóbb a püspök annyira megszelídítette, hogy a hátára vette és Rómáig cipelte a megölt ló málháját. (Ott Korbinián szabadon engedte.) A bajor egyház megszervezőjére utaló monda egyben a püspökre rótt terhet is szimbolizálja. Hogy az új pápai címer címerképeinek (heroldalakjainak) a szimbolikáját megértsük, el tudjuk helyezni a pápai címerek sorában, vessünk egy pillantást Szent Péter utódainak címerhasználati szokásaira. Bár a címerek a Rajna és a Loire közti területeken már a 12. század derekán megjelentek

5 és a század második felében Európa több országában elterjedtek,

6 a Pótol délre csak bizonyos késéssel honosodtak meg, így Rómában 1201 előttről nem ismer a szakirodalom hiteles címerábrázolást. Az egyházi székhelyen is előbb kezdtek címeres pecséteket használni a bíborosok, mint a pápák. A kardinálisok saját nemzeti heraldikájukból merített címerképekkel, heroldalakokkal éltek, ennek megfelelően, amikor — bizonyos késéssel — megindult a pápai címerhasználat, a Rómából vagy Latiumból származó pápák is saját, családi jelképeiket emelték pajzsra. Az Egyház a 13. században (is) elvetette az erőszakot, elképzelhető, hogy ennek tudható be a kezdeti, a heraldikai fejlődés hajnalán még erősen militarista célokat szolgáló új jelrendszerrel szemben mutatkozó főpapi ellenszenv, amely csak akkor kezdett csökkenni, amikor a világi címerhasználat is elvesztette kizárólag katonás jellegét. A pápai címerhasználat kezdeteinek feldolgozója szerint meg kell különböztetni az Egyház mint intézmény jelképeit és a korai időszak egyházfői által családjuk címeréből átvett pápai címereket, amelyek a pápa személyét (családja saját, azonos címert viselő tagjaitól) a (pajzson kívüli) „külső" díszekkel, a tiarával, a kulcsokkal vagy a (nyitott) ernyővel különböztették meg. 5 PASTOUREAU, 1993.31. 6 GALBREATH-JÉQUIER, 1977. 24-26. 75