Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A Polizeihofstelle magyar vonatkozású iratai, a Takáts Sándor gyűjtemény és a történeti kutatás / 49–72. o.

Közlemények zeumból átvett iratok, jelenleg Parlamenti Múzeumból beszállított országgyűlési vonatkozású iratok címet viselő állag mai állományából ehelyütt hét tételt kell kiemelnünk. Ezen, a Polizeihofstelle 1811 és 1839 közötti iratairól készült 20. századi másolatok ugyanúgy Takáts gyűjtéséből származnak, mint a gyűjtemény iratai, a Múzeum iratai közé azonban nem a Takáts-gyűjteményből, hanem Takáts hagyatékából kerültek — a hagyaték egésze, említettük, a piarista levéltárba került.

54 Ami a Múzeum irattárát illeti, azt, a vendégkönyv két kötetét kivéve, előbb a Nemzeti Múzeum vette át, és az innen 1963 márciusában került a Levéltárba.

55 A Polizeihofstelle és Magyarország: a kutatás lehetőségei A Polizeihofstelle a Lajtántúlon a neki alárendelt apparátus segítségével a megfigyelés és az elnyomás hatékony eszköze volt. A magyar korona országait illetően tevékenységének két aspektusa érdemel említést. Mint cenzúraügyekért felelős hatóság, ezen udvari kormányszék döntött (Metternichhel és a Staatskanzleijel szoros együttműködésben) a külföldön megjelent nyomtatványok (könyvek és időszaki sajtótermékek) Monarchián belüli terjesztésének engedélyezéséről vagy eltiltásáról és (alárendelt közegein keresztül) a kéziratok lajtántúli kinyomoklevelekről egyébiránt jegyzék készült." MOL Y 7. 1949:915. Bakáts István 1953. november 12-i feljegyzése. 54 MOL N 118. 46., 51., 52., 53., 56., 64., 71. (A 8. rksz. alatt található jegyzék szerint; a másolatok ugyanazon kezektől származnak, mint a gyűjtemény iratai.) Négy tétel esetében a Parlamenti Múzeum a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában lévő leltárkönyvével (7783-7786. sz.) is igazolható az eredet. (Lengyel Beatrix szíves közlése.) Ugyancsak Takáts másolata: uo. 6. Károlyi Sándor naplója, 1714. 55 MOL Y 7. 1963:366. A Fejős Imre által a Nemzeti Múzeumban rendezett iratanyag törzsszáma előbb: P 1425, jelenleg K 816. A vendégkönyv két kötete viszont MOL N 118 alatt (6-7. köt.) található. — Az 1949 novemberében más közgyűjteményekbe került iratok immár semmiképpen nem tartozván tárgyunkhoz, itt közülük csupán az egyik tételt említem, az anyag historiográfiai jelentősége okán. Deák huszonegy, 1833 és 1843 között sógorához, Oszterhueber Józsefhez írott levele — közöttük a Magyarország feldarabolására vonatkozó jóslatot tartalmazó híres, ma már közismertnek számító 1842. november 10-16. közötti levele — a levélíró születésének évfordulóján, 1934. október 17-én került ajándékozás útján a Múzeum tulajdonába. A leveleket és más iratokat Mansfeld Géza pécsi orvosprofesszor (1882-1950) ajánlotta fel vételre: mivel a Múzeum eszközei korlátozottak voltak, az iratokat végül a Múzeum kiemelkedő mecénása, Gábriel Wells, a neves magyar származású New York-i ritkaságkereskedő vásárolta meg és ajándékozta az intézménynek. Bár az esemény sajtónyilvánosságot kapott, sőt a parlamenti gyorsiroda vezetője, Siklóssy László (1881-1951), az ismert művelődéstörténész a nevezetes levélből bő részleteket tett közzé (SIKLÓSSY, 1934), a közlemény nem épült be a Deák-irodalomba, a levelek közzétételét Siklóssy tervezte ugyan, de az mégsem valósult meg. MOL K 816. 1. t, 2. d., 1934. 1949-ben az eredeti levelek az OSZK őrizetébe, a közzététel szándékával készíttetett gépiratos másolatok a MOL-ba kerültek — jelenlegi őrzési helyük: OSZK Kt Lt, illetve MOL R 22. 8. t. — ám három évtizednek, illetve fél évszázadnak kellett eltelnie, és a Deák-kutatásnak fellendülnie ahhoz, hogy azokat Sándor Pál újra felfedezze, és a levelek az ő jóvoltából nyomdafestéket lássanak. SÁNDOR, 1979. 263-275.; SÁNDOR, 1997. 64