Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A Polizeihofstelle magyar vonatkozású iratai, a Takáts Sándor gyűjtemény és a történeti kutatás / 49–72. o.

Pajkossy Gábor: A Polizeihofstelle magyar vonatkozású iratai tatásáról. Magyarországon a terjesztésre kimondott tilalmak a kialakult gyakorlat szerint azt követően léptek érvénybe, hogy a Magyar Kancellária a rendszeresen átküldött jegyzékeket a Helytartótanácsnak, az pedig az alárendelt cenzori-revizori apparátusnak továbbította. E tilalmak, a tilalmaknak való érvényszerzés (vagy elmulasztása) története magyar kormányhatósági levéltári anyag alapján rekonstruálható. Mivel a Polizeihofstelle a Lajtán innen nyilvános közegekkel nem rendelkezett — az elnyomás apparátusát a királyi, a megyei és a városi hatóságok működtették —> e hatóság legfeljebb közvetve, a megfigyelés által keltett megfélemlítés működtetésével tudott hozzájárulni a rend fenntartásához. Itteni tevékenysége elsősorban a megfigyelésre összpontosult, és a kormányzat információk iránti igényével, illetve prioritásaival állott összefüggésben. A kormányzatnak bizalmas és megbízható jelentésekre volt szüksége a politikai élet fejleményeiről, az országgyűlések és a vármegyegyűlések tárgyalásairól, a szabad királyi városok viszonyairól (ilyen információk az 1830-as évek elejétől, illetve közepétől más úton, a Magyar Kamara apparátusán és a Hofkriegsraton keresztül is befutottak Bécsbe), a kaszinókról és más egyletekről, a közhangulatról, a tanulóifjúság hangulatáról, az irodalmi és a kulturális élet fejleményeiről és szereplőiről (ezekről immár csak Sedlnitzky hálózata jelentett). Bécsben mindenekelőtt „a felforgató párt üzelmeiről", azaz az ellenzék politikai tevékenységéről sürgettek jelentéseket — míg az „alsóbb osztályok", a széles néptömegek hangulata figyelemmel kísérésének nem tulajdonítottak fontosságot. A Polizeihofstelléhez becslésünk szerint évről évre több ezer ilyen tárgyú jelentés érkezett be, ezekről a kormányszék elnöke rendszeresen tájékoztatta az uralkodót, illetve, 1836-tól fogva, az Allamértekezletet, ennek során — és különösen Sedlnitzky tett így — a megítélése szerint negatív fejlemények felnagyításával és előtérbe helyezésével folyamatosan a magyar politika szigorításához szolgáltatott impulzusokat. Ezek az előterjesztések, amennyiben sem a fogalmazvány, sem a legfelső elhatározással ellátott tisztázat nem maradt fenn, az (1945-ben szintén jelentős pusztulást szenvedő) Konferenzen-Aktén, az Allamértekezlet tisztviselői által készített kivonatok alapján is rekonstruálhatók — egy-egy, főleg az 1848-as fordulat folytán elintézetlenül maradt felség-előterjesztés pedig, mellékleteivel együtt, eredetiben is megtalálható. Az ügyiratok és a segédkönyvek a Haus-, Hof- und Staatsarchivban, a Kabinéttsarchivban, a magyar és erdélyi vonatkozású ügyiratok mikrofilmfelvételei (az iktatókönyvek nem) az Országos Levéltárban tanulmányozhatók.

56 Mint már említettük, a Bécsbe érkező és fontosnak ítélt jelentéseket 1837 márciusától fogva hetente kétszer összegezték, azokat az Informationskomité magyar-erdélyi osztálya, majd az 1845-ben immár a Magyar Kancellária képviselőjének bevonásával megalakított Zentralinformationskomité für Ungarn und Siehenbürgen megtárgyalta, a jegyzőkönyveket pedig néhány 56 L.: PAJKOSSY-RESS, 1998. 65