Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A Polizeihofstelle magyar vonatkozású iratai, a Takáts Sándor gyűjtemény és a történeti kutatás / 49–72. o.

Közlemények szággyűlés alatti társadalmi életet; 4) számos új adattal gazdagítják a reformkor nagyjaira, különösen Wesselényire, Kölcseyre, Deákra vonatkozó ismereteinket, továbbá „szinte [...] többet [írva] róluk egymaga, mint valamennyi történetírónk együtt", az országgyűlési ifjúsággal, vezetőivel és kaszinóikkal kapcsolatos tudásunkat, végül 5) bemutatják „a nemzeti szellem ébredését".

37 Nagy Miklóssal egyetérthetünk abban, hogy „ez értekezéseinek is ugyanazok az erős és a gyönge oldalai, mint korábbi alkotásainak", és hasonló álláspontot fogalmaz meg az a Századokban — már jóval a szerző halála után megjelent — recenzió, amely Takáts utolsó, immár csupán 19. századi írásokat tartalmazó könyvéről íródott. Tekintve hogy Takáts utolsó korszakának terméséről a szakfolyóirat 1922 óta nem közölt bírálatot, e recenziót úgy is olvashatjuk, mint a céhbeli tudományosságot képviselő szerkesztők gesztusát, hogy megvonják az immár halott idősebb pályatárs tudományos tevékenysége, különösen annak utolsó periódusa mérlegét. Varga Johanna szerint a könyv „[e]redeti stílusával, lelkes hangjával, méltán sorakozik T. korábban megírt műveihez.[!]" „Maga a munka nem tudományos feldolgozás, hanem ötletszerű; szerkezetéből hiányzik a szigorú rendszer és a merev tervszerűség, adatai az elbeszélő író spontánságával következnek egymásra, ennélfogva mindig közvetlenül hatnak." A bíráló azonban e közvetlenségét „a könyv egyik legbecsesebb értékének" minősítette, még inkább kétes értékű az a dicséret, hogy (a szerző) „a később elpusztult osztrák belügyminisztériumi levéltár anyagának az összegyűjtésével hasznos adatokat őrzött meg a későbbi tudományos feldolgozás számára", és így a könyv „különösen felhasználható lenne" a modern Wesselényi-életrajz megírásánál.

38 Miként azonban Trócsányi Zsolt is Takáts ajánlott tanulmányai helyett inkább Takáts gyűjteményét használta,

39 a történetkutatók is inkább magukat az iratokat hasznosították, miközben a feldolgozásokat többnyire mellőzték — tegyük hozzá, sokban érthető módon, Takáts ugyanis az újságcikkekben egyáltalán nem, a tanulmányokban és könyveiben is következetlenül adja meg forrásai lelőhelyét. Takáts halála után azonban, úgy tűnik, jó ideig a gyűjtemény sem keltette fel a kutatók figyelmét, és a kutatások csak a negyvenes években vagy azok második felében indultak meg. Tudomásunk szerint a Takáts utáni első publikáció 1948-ban jelent meg, Sándor Pál (S. Sándor Pál) tollából. Ugyanebben az évben készült el Fejős Imre az országgyűlési ifjak 1834 és 1836 között fennálló egyesületeiről írott alapos tanulmánya is, a Századok tervezett 4. száma azonban csak a rendszerváltást követően láthatott napvilágot. Barta István a Kossuth Lajos összes munkái című sorozat XI. kötetében teljes egészében hasznosította a gyűjtemény témába vágó anyagát. 1952-re készült el, de nyomdafestéket csak 16 év múlva, külföldön és németül láthatott Révész László (1916-1999) jogtörténész37 NAGY, 1937.80-96. 38 VARGA, 1935.119-120. 39 TRÓCSÁNYI, 1965. — A Takáts Sándor-gyűjtemény, részben pedig Takáts írásainak hasznosítására az újabb szakirodalomból 1. mindenekelőtt Mályuszné Császár Edit, Erdmann Gyula, Sándor Pál, Völgyesi Orsolya, Wellmann Nóra, végül e sorok írójának tanulmányait. 60