Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens és a Dunába akart ölni, fogságából megszökve nővére: Disznódi Mihályné házába menekült. Az ügy vizsgálata során a Disznódi család tanúkként kihallgatott tagjai megjelölték társadalmi státusukat is. Erzsébet azt vallotta, hogy Über, származására nézve nobilis és eléggé gazdag; Mátyás és Tamás pedig úgy jellemezték magukat, hogy mindkettőjük szabad és nemes (über et nobilis).

338 Nyilvánvaló, hogy a fenti meghatározásban a Über az összes nem líbertől, a nobilis jelző viszont azon liberektől is megkülönböztette az adott személyeket, akik nem tartoztak a privilegizáltak közé! És a nobilis megjelölésnek épp ezt a funkciót szánták! Mivel a ránk maradt források legtöbbje jogügylet során, jogi aktussal vagy olyan eseménnyel összefüggésben, illetőleg olyan eljárás folyamán keletkezett, amelyben az érintettek jogi státusa kapott hangsúlyt, vagy volt elsődleges, érthető, hogy a szereplők jelölése az ezen statust egyértelműen tükröző nobilis jelzőt használták bennük. Ha viszont valamiért annak kiemelése tűnt szükségesnek, hogy mi az érintett személy és az uralkodó viszonyának jellege, akkor célszerűbbnek találták a serviens meghatározást. Vagyis: a nobilis és a serviens regis kezdettől ugyanazt a tartalmat jelentette, csakhogy a nobilis más irányú viszonylatot fejezett ki, mint a serviens regis: a privilegizált személy mindazokkal szemben, akik nélkülözték az ő kiváltságait, nobilisnek tekintette és tekinttette magát, a király oldaláról nézve viszont, mivel katonaként valóban szolgálta őt, szolgáló, azaz serviens volt. Csakis ez az értelmezés adhat magyarázatot egy látszólag ellentmondásos jelenségre. Az egykorúak számára soha nem volt kétséges a nobilis és a serviens azonossága. Az utóbbit a hivatalos nyelvezetben a jogélet területéről a 13. század utolsó harmadában mégis teljes egészében kiszorítja a nobilis. Van viszont egyetlen — de különös fontosságú — kivétel. A nemesítő privilégiumokban, amelyeknek fontos eleme marad a kiváltságolt személy és az uralkodó viszonyának jelzése, a fentivel éppen ellentétes folyamat figyelhető meg: ezekben a serviens regis meghatározás használata éppen ekkorra válik általánossá. És a köznyelvben — erre utal a baranyai íjászok 1279. évi nobilitáló oklevelének vulgariter kifejezése is — ugyancsak tovább élt. Sőt, a korábban idézett privilégiumok tanúsága szerint Nagy Lajos korában még mindig tartotta magát. Ámde a rendiség kialakulása során és következményeként előbb elhalványodott, majd eltűnt az a szemlélet is, amely a nobilisekben egyszersmind az uralkodó szolgálóit látta. Bizonyára ennek eredményeként veszett ki a serviens regis viszonyjelző szókapcsolat. Megmaradt viszont — státusjelző értelemben — a nobilis kifejezés, hiszen továbbra is szükség volt privilegizáltak és alávetettek terminológiai elkülönítésére. Fügedi tévesen vélte, hogy „nemesnek az Aranybullában még a nagybirtokos arisztokrácia tagjait nevezték".

339 De általában is ellentétes a valósággal az a nézet, amely a mágnásokat, bárókat stb. a nemesi rendből kiszakítva emeli a nobilisek fölé. Jogállás tekintetében nincs köztük különbség: a mágnás is ugyan338 LUKCSICS, 1896. 320. 339 FÜGEDI, 1992. 57. 94