Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens azon előjogok birtokosa, amelynek minden királyi servienst megilletnek. 1232ben Oguz bán is serviens-nem.es

, 1249-ben Pál országbíró is ugyanolyan nobilis, mint az a másik hét személy, akit vele együtt ejtettek rabul az osztrák herceg harcosai.

340 E felfogás a 13. században mindvégig érvényes elvnek számított. Lodomér esztergomi érsek 1296-ban is egyszerűen nobilis zűrnek nevezi Emuch fia: Mártont, a királynak a társadalom elitjéhez tartozó országbíráját, amikor annak Udol nevű birtokára gyűjt saját neve alatt népeket.

341 Sőt — igaz, mellékesen — a törvény pecsétje ugyancsak szentesítette e felfogást. A nevezetes 1298. évi országgyűlésen ugyanis az egyháziak egy csoportjával szövetkező nemesek a Kovachich Márton György által 5-ké minősített artikulusban az alábbiakat mondták ki: A birtokfoglalásra és pusztításra vetemedő hatalmaskodók — márpedig az egykori források szerint mindenek előtt a nagyurak tartoztak ezek közé — azon túl, hogy a királynak kellő személyi büntetést kell mérnie reájuk, egyházi kiközösítés alá esnek, amely alól csak a püspöki kar egészének egyhangú hozzájárulásával oldozhatóak fel, sőt — itt most ez a lényeges — utódaik se számíthatóak többé a nobilisek közé, és tilos lesz számukra bármely nemesi jog gyakorlása! És azon prelátusok és bárók, akik a vonatkozó dekrétum második felének legtöbb pontját maguk fogalmazták meg, a legkisebb jelét se adták annak, hogy ők másként értelmeznék a nobilitas fogalmát! Pedig a nemesség ezen 1298. évi törvényében — ha burkoltan, ha áttételesen, ha közvetetten is — valójában az una eademque nobilitas — egy és ugyanazon nemesség — 1351ben szövegszerű kodifikálást nyert elve jelent meg. Összefoglalva: az egyazon tartalmat jelölő nobilis és serviens regis kifejezések közül az előbbi alkalmazása Szent István király ideje óta folyamatos, az utóbbi a 12. század utolsó negyedében bukkan fel, de használata attól kezdve állandósul is a források gyakorlatában. Nincsen nemesi renden kívül álló serviens regis, ám korántsem neveznek minden nemes-rendűt a király serviensének az egykorúak. Vagyis: jogállását tekintve minden egyes serviens regis eleve nobilis, ugyanakkor kezdettől és mindvégig léteztek olyan nobilisek, akiknek meghatározásaként szerepeltetésükkor soha nem használták a források, illetőleg azok keletkeztetői a nobilisével valójában azonos tartalmat hordozó serviens regis megjelölést. Az Árpád-jkor egymást követő szakaszaiban alternatív formában — ismétlődően vagy csak egy-egy, esetleg néhány alkalommal — principes, altiores, primates, optimales, magnates, majd a 13. század második évtizedétől

342 legtöbbször barones néven szereplő társadalmi csoport tagjainak jogállása az egyszerű nobilisével vagy serviens régisével mindenben azonos, vagyis hivatalosan — a peres eljá340 WENZEL, ÁÚÓ. VII. köt. 283-284. 341 HO VII. köt. 247-248. 342 Jelenlegi ismereteink szerint a bárók e néven először 1191-ben léptek színre: III. Béla azok közt, akik a pécsi egyházmegyének nagy- és kisdézsmával egyaránt tartoznak, felsorolja a püspökség területén élő bárókat is. ENDLICHER, 1849. 292-293. Az elnevezés használata azután 1213-tól vált rendszeressé: ekkor ítélkezett először prelátusaival, meg báróival közösen II. András és mondta ki, hogy a pozsonyi várjobbágyok és civilisek kötelesek visszaadni a pannonhalmi apátság három falujának elfoglalt földjeit. FEJÉR, CD. 111/1. köt. 149-150). 95