Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens válasszanak az egri egyházmegye területéről tizenöt olyan idősebb nemest (seniores Nobilium), akik eskü alatt összegyűjtik és megerősítés végett eléje terjesztik ezen egyház privilégiumait.

333 A következő esztendőben Fülöp esztergomi érsek azt panaszolta a királynak, hogy egyháza bizonyos nemes harcosai és más kondicionáriusai Béla halála óta csalárdul az ország nemesei közé (in regni Nobiles) igyekeznek számíttatni magukat.

334 Erzsébet királyné 1273-ban — László király egyetértésével — ugyanolyan szabadsággal adta az Aryacha nevű (Pozsony m.) földet Csete fia: Aladárnak, mint amilyennel a néhai Borych bán nemzetségéből származó pozsegai nemesek (nobiles [...] de Comitatu Posaga) saját földjeiket bírják.

335

1277-ben Leustach fia. Bugud fogott bírák ítélete alapján hat hozzá hasonló nemessel (se sexto nobilibus sibi similibus) esküdött meg a sági egyházban arra, hogy a Kesző nevű possessión levő részét örökföld címén birtokolja.

336 Az uralkodó által elrendelt és a nyitrai káptalan által végzett vizsgálat 1280-ban négy Belad (Bars m.) falubeli emberről azt állapította meg, hogy ők és más társaik nem szolgák (famuli), hanem a király úr béládi nemes harcosai (nobiles exercituantes domini regis de Belad)?

37 Végül: azok a dekrétumok, amelyek az 1298. évi, kalocsai érseknek, négy püspöknek személyes, valamint öt püspök képviselőinek jelenlétében a bárók beleegyezésével ugyan, ámde kizárásukkal tartott diétán születtek, összes vonatkozó pontjukban csak nobilisekről beszélnek. A serviens szó mindössze egyszer fordul bennük elő, mégpedig a Kovachich Márton György által később 28as számmal jelölt artikulusban és olyan magánseviens jelentésben, akiről a szöveg nem árulja el, hogy nemesi vagy ignobilis jogállású serviensről van-e szó. Azt mondták ki ebben az országgyűlés résztvevői, hogy az elhunyt püspök javai azok közt osztandók el, akiknek életében és szellemi ereje teljében szánta, és vonatkozó ígéretét megtartani, illetőleg annak érvényt szerezni rokonai, tisztviselői és serviensei egyaránt kötelesek. A fentebb csak típusként idézett példák áttekintése és összevetésük azzal, hogy a korábbi források milyen tárgykörökben használták a nobilis állapothatározó szót és milyenekben a serviens regis birtokos jelzős szerkezetet, elvezet mindkét kifejezés jelentéstartalmának helyes értelmezéséhez. Kiderül, hogy — az általános szabályt erősítő egy-két kivételtől eltekintve — mindig a nobilis kifejezést alkalmazták akkor, ha valamely okból arra szándékoztak utalni, hogy a szóban forgó személy jogállása más, mint egyéb társadalmi csoportok státusa, vagy kondíciója, vagy hangsúlyosabbá akarták tenni, hogy az illető a tárgyalt esetben privilégiumaival összefüggő szerepkörben jár el. Kitűnően példázza ezt egy tanúvallatási jegyzőkönyv, amelyet az 1270-es évek első felében vettek fel. Egy bizonyos Bárándi Miklós, akit Káty (Páty?) faluban Tüdői Dombó elfogott KATONA, 1783. VII. köt. 581, ül. FEJÉR, CD. V/l. köt. 153-159. FEJÉR, CD V/l. köt. 226-228. ÉBLER, 1903. 4. KATONA, 1783. VII. köt. 725. MOL DL 71 792. 93